Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fabók Balázs: Egy 19. századi magyar zongora restaurálása
A hangzó részek és a mechanika helyreállítása, beszabályozása A zongora felhúrozása és a mechanika beszabályozása nagyobb részt a ma ismert módon történt, ezek a műveletek elsősorban hangszerészi feladatok, ismertetésük nem tárgya jelen tanulmánynak. Volt azonban néhány, említésre érdemes művelet: a hangolószögek nagy része nem járt elég szorosan a töke furataiban, ezért félő volt, hogy nem lesznek képesek megtartani a hangolást. A probléma megoldására vizet fecskendeztünk a furatokba, majd azt néhány másodperc múlva kiszívtuk onnan. A nedvesség fellazította az összetömörödött rostokat, a „bedagadt” furatba szorosabban illeszkedett a szög. Szintén a hangolószögek felületi tapadását elősegítendő, beütésük előtt finomra őrölt kolofónium porral vontuk be a felületüket. A zongora 19. századi húrjainak, a kiakasztószögre kerülő hurok (sringli) kialakítása a korra jellemző módon történt (15. kép). Ez az úgynevezett „bösendor-fer- sringli” ma már nem használatos, készítéséhez egy speciális eszköz, a „bösendorfer-sringlihajtó” szükséges. Egy kölcsönkapott berendezés alapján elkészítettük saját sringlihajtónkat, a rekonstruált húrok ezzel az eszközzel készültek. A tompítósorból hiányzott néhány tompító ugró, ezeket az összetett alkatrészeket a meglévő eredetik alapján készítettük el (16. kép). A tompítok szárát a réz vezetőrúdhoz erősített bőrhurok vezette. Ezek nagy része hiányzott, vagy elszakadt, részben ennek köszönhető, hogy mozgatás során több ugró is elveszett. Az eredeti hurkok két rétegből készültek, a külső, vékony pergamen adta a működéshez szükséges merevséget, a belső puha bőrben pedig könnyedén csúszhatott az ugró szára. Az anyagok pontos meghatározásához mikroszkópos vizsgálatokat végeztünk.31 Ezek alapján megállapítottuk, hogy a pergamen juh vagy kecske bőréből készült, a bőr pedig növényi cserzésü, és szintén juh vagy kecske. Ennek alapján el tudtuk készíteni az eredetinek megfelelő anyagú és szerkezetű hurkokat. A rétegek összeragasztásához nagyobb rugalmasságú nyúlenyvet32 használtunk. 15. kép „Schringlik” a zongora húrjain (lentről felfelé): „bösendorfer-schringli” egy eredeti húron; 19. századi javításból származó húron; 20. századi javításból származó húron. Fig. 15. “Schringli’"s on the strings of the piano (from top downwards) „bösendorfer-schringli” on an original string; on a string coming from a repair in the 16lh century; on a string from a repair in the 20lh century. 16. kép Rekonstruált új és régi tompító ugróelemek. Fig. 16. Reconstructed new and old damper elements. 152
