Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fabók Balázs: Egy 19. századi magyar zongora restaurálása
A fémrészek konzerválása, rekonstrukció készítése A tetőlapokkal együtt hiányoztak a rajtuk lévő sárgaréz pántok, zsanérok és a retesz ellendarabja is. Ezeket az analóg darabon lévő minták alapján készítettük el, a rekonstrukciók mind anyagukban, mind kialakításukban nagy valószínűséggel megfelelnek az eredeti elemeknek, ugyanis az oldalakon és a karnison megmaradt veretdarabok ugyanolyanok voltak, mint a BTM-ben megvizsgált zongorán. A két hangszer egyéb részeinek összehasonlítása alapján feltételezhető, hogy azok rövid időn belül készültek, valószínű, hogy fém részeik is egyformák voltak. A hiányzó hangolószögek rekonstrukcióját a meglévő eredeti darabok alapján gyártattuk le, ebben az esetben közös munkát végeztünk az esztergályos szakemberrel. Az eredeti szög ugyanis mai gépekkel nem állítható elő, ezért a látszólag egyszerű alkatrészért több módosítást is kellett végezni a berendezésen. Hasonló volt a helyzet a hiányzó sárgaréz tompító vezetőszár készítése esetében is. A rézelemek korrózióját Selecton B229 komplexképzö anyaggal távolítottuk el. A vas alkatrészeket Evipass30 korrózió átalakító szerrel tisztítottuk meg. A hiányzó acélhúroknak megfelelő méretezésű húrok a kereskedelemben kaphatók. A modern zongorák fonott és rézhúrjai manapság vörösrézből készülnek. Mivel a 19. századi, sárgarézből készült húroknak megfelelőket nem tudtunk beszerezni, ezért magunk készítettük el ezek rekonstrukcióját. Az acélmagú, sárgaréz fonatú húrokat az eredeti méretezés alapján, a kereskedelemben kapható anyagokból készítettük el. Némi nehézséget jelentett, hogy az általunk elérhető húrfonógépek rövidek voltak, és jó ideig tartott, amíg találtunk egy megfelelő hosszúságú berendezést. Még nagyobb probléma volt, hogy az ipari célra gyártott sárgaréz drótok szűkös választékában nem találtunk olyanokat, melyek mind méretükben, mind fizikai tulajdonságaikban megfeleltek volna az eredeti húroknak. Mégis ezekből kiindulva nyújtással és húzással - hosz- szas kísérletezés során - tudtunk olyan drótokat készíteni, melyek már megközelítették az eredeti húrok minőségét. Az új húrokat az eredeti megtisztított húrok megjelenéséhez patináz- tuk (az acélhúrokat Evipassal, a rézhúrokat kénmájjal), majd a húrok felületét vékony rétegben szilikonolajjal védtük le, ugyanis a restaurálás során megfigyeltük, hogy az érzékeny, polírozott felület igen gyorsan bemattul, korrodálódik (14. kép). 14. kép A restaurált és kiegészített húrozat. Fig. 14. Conserved and completed strings. 151
