Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fabók Balázs: Egy 19. századi magyar zongora restaurálása
tömb illeszkedése igen pontos volt, és a viszonylag nagy felületek ragasztása kiváló állapotban volt. A ragasztások feloldása hosszú ideig tartott, ugyanis az illesztés vonalára fecskendezett alkohol előbb felduzzasztottá a faanyagot, mint behatolt volna, így a két felület már annyira egymásnak feszült, hogy az alkohol nem jutott be. Végül metil-cellulózzal24 gélesítve sikerült az alkoholt kellő ideig a felületen tartani, a párolgást pedig ráhelyezett fóliával gátoltuk. A szabaddá tett rezonáns ragasztását feloldottuk, majd leemeltük a párkányról és láthatóvá vált a zongora belseje. A nagymértékű felületi szennyeződéstől eltekintve, a várakozásainkhoz képest jobb állapotban találtuk a szerkezetet: az oldalfalak, a párkány, a kiakasztó tőke és a gerendázat faanyaga jó állapotban volt, számottevő károsodást sem a szerkezeti kötések, sem a ragasztott illesztések nem szenvedtek. Ekkor erősödött meg az a remény, amely a mechanika állapotának alaposabb felmérésekor ébredt bennünk, miszerint mód lehet a hangszer megszólaltathatóvá tételére kompromisszumok nélkül is, azaz a meglévő károsodások eredményesen helyreállíthatok a restaurálási etika betartásával. Ennek sorrendben első feltétele volt a rezonánslap alkalmassá tétele a húrok keltette rezgések továbbítására, azaz repedés és résmentesen kellett összeragasztanunk, anélkül, hogy a két faanyag között vastagabb ragasztórétegek keletkeznének, ezek ugyanis hátrányosan befolyásolnák a rezgés terjedését a lapban, és a rideg ragasztó- anyag nem tudna tartósan ellenállni a dinamikus igénybevételnek (9. kép). Első lépésben lebontottuk az elvált bordákat, majd kiegyenesítettük a lap deformálódott elemeit. Ez utóbbi művelethez benedvesítettük a fenyőfa lemezt és síkba préselve szárítottuk ki. A rezonáns és a préslapok közé csomagolópapírokat tettünk, melyeket 6 óránként, szárazra cserélve távolítot- tuk el a felesleges vizet (10. kép). Ettől a művelettől kezdve a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektettünk a műhely pára- tartalmának szabályozására: kli- matizáló berendezéssel és temperált fűtéssel a levegőt folyamatosan 50-55%-os RH-értéken és 20 °C-on tartottuk. A múzeum viszonyait ismerve ezek voltak 9. kép Az erősen szennyezett, vízfoltos, szétvált rezonáns lap. Fig. 9. Very dirty, parted, water-spotted soundboard. 10. kép A vetemedett rezonáns síkba préselése. Fig. 10. Pressing of the warped soundboard. 148
