Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tumpek Eta: Egy 18. századi tóraszekrény-függöny restaurálása
látszódott. A két kötőanyag egyszerű szemrevételezéssel is jól megkülönböztethető volt egymástól, az előbbi homogén fehér, az utóbbi áttetsző, sárgás árnyalatú volt. A mikroszkópos vizsgálatot követőn a két anyagot mikrokémiai teszteknek vetettük alá, melyekkel természetes kötőanyagok, keményítő és enyv azonosítható. A több-szőr ismételt kálium-jodidos keményítőteszt során a két ragasztó közül egyik sem volt azonosítható, a ninhidrinnel végzett enyvteszt eredményeképp viszont a barnás ragasztó egyértelműen állati eredetű kötő-anyagnak bizonyult. 5. Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai (FTIfí) és Raman-spektrometriai módszerekkel végzett kötőanyag azonosítás A ragasztókból vett minták a Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet laboratóriumában optikai mikroszkópos, Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai (FTIR) és Raman-spektrometriai módszerekkel is elemezésre kerültek.4 A kötőanyagokról készített spektrumokat a rendelkezésére álló, számítógépes könyvtárakban található spektrumokkal vetették össze. A vizsgálat során a fehér ragasztó azonosítása csak fő vonalaiban volt lehetséges. A kötőanyag a spektrumok alapján mono-, ill. diszacharid jellegű komponenseket tartalmaz. 6. Raman-spektrometriai módszerekkel végzett színezékvizsgálatok A függöny bordűrjének kétféle hímzéséből vett mintákat összehasonlítás céljából színezékvizsgálatnak vetettük alá. Az azonosításra Raman-spektrometriai módszerrel került sor, mely révén bizonyossá vált, hogy a tárgy kék színű hímzőfonalait mindkét területen indigóval színezték. A sárga hímzőfonalak színezéke a rendelkezésre álló módszerekkel nem volt meghatározható, de a spektrumok alapján valószínűsíthető, hogy szintén azonos színezékkel kezeltek. Az összehasonlító vizsgálatok során csak az optikai mikroszkóp nagyításában látszódott némi eltérés a szálak árnyalataiban. Állapotfelmérés A tárgy teljes felülete rendkívül szennyezett, gyűrött és deformált volt. A humán és környezeti szennyeződések kisebb részben lazán kötött, felületi porrétegként ültek a szöveteken, valamint a hímzett díszítéseken, nagyobb részben azonban a szálak közé is behatoltak. A tükör bársony szövetén elszórtan hasadások keletkeztek. A szélek és a végek mentén az anyag meggyengült, összefüggő kopások, szakadások jelentkeztek. A fémfonalas hímzések változó mértékben sérültek. A tórakorona eredetileg ezüstözött réz- 3. kép A tórakorona restaurálás előtt. szalagjain (bouillon) az Fig. 3. Tora crown before conservation. 126
