Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Hofmann, Christa: Matt gouache-képekre porlasztással felvitt rögzítőanyagok hatásának összehasonlítása
Az ultramarin esetében a rögzítő-anyagok csak kis eltérést eredményeztek, AE mindig 1,5 alatt volt. Öszegezve: a metil-cellulóz két esetben okozott komoly változást (AE 3,0 fölött). A zselatin ötször, a metil-cellulóz négyszer, a vizahólyag-enyv háromszor és a Klucel egyszer mutatott kisebb mértékű eltérést a kontrolitól (AE 1,5 fölött). Vizuális összehasonlítás Az Osztrák Nemzeti Könyvtár négy olyan restaurátorát kértük fel a minták értékelésére, akik nem vettek részt a kísérletsorozat kivitelezésében. A kezelt és a kezeletlen próba-lapok összehasonlításakor ketten semmilyen eltérést nem tudtak fölfedezni. Egy restaurátor határozottan állította, hogy a kontrolihoz képest a legkisebb különbséget a porlasztással fölhordott Klucel esetében látja. Utána a zselatin következett; a metil-cellulóz és a vizahólyag-enyv már nagyobb eltérést mutattak. A negyedik kolleganő az elefántcsont fekete és az okker színeknél észlelt különbségeket. A színváltozásokat észlelő restaurátorok ugyanakkor egyetértettek abban, hogy ezek az eltérések nagyon csekélyek, és csak igen alapos, különböző megvilágításokban (oldalfényben, napfényen, mesterséges fényforrásoknál) történő vizsgálódással vehetőek észre. Mechanikai tesztek A szakirodalom alapján is egyértelmű, hogy a mechanikai megerősítés mértékét nagyon nehéz számszerűsíteni. Egy ilyen kísérletsorozatban ugyanakkor nem elegendő csak a festék színének változásait vizsgálni, hanem a rögzítés tulajdonképpeni célját, a festékrétegek és pigment-szemcséknek a hordozóhoz való rögzítését is értékelnünk kell. Komolyabb vizsgáló-berendezések híján két egyszerű tesztet végeztünk el, hogy összehasonlítsuk a gouache- rétegek leporlását, ill. a nyomásra való reagálását. Pamutkesztyű Egy tiszta, fehér pamutkesztyűvel, enyhe nyomással átsimítottuk a kezeletlen és a tízszer fixált mintákat. Az umbránál a zselatin és a vizahólyag-enyv az I. csoportban elegendő megerősítést eredményezett. A Methocellel és a Klucellel történt fixálás után a festékek leporlódtak, a kesztyűre áttapadtak. A II. csoportban (öregítés után) a zselatinos és a vizahólyag-enyves fixálás után is maradt némi festéknyom a kesztyűn, a Methocelnél még több, a legtöbb pedig a Klucel- nál. A III.csoportban a zselatinnal és a vizahólyag-enyvvel rögzített festékek jól fixáknak bizonyultak. A Methocel és a Klucel esetében viszont itt is maradt festékpor a kesztyűn. Az elefántcsont fekete és az umbra hasonlóan viselkedett: a III. csoportban a vizahólyag-enyvvel megerősített felületek voltak a legstabilabbak, a zselatin és a metil-cellulóz eredményei hasonlóak voltak. A Klucel-nél dörzsölő- dött le a legtöbb festék. Az okker esetében az I. csoportban a Methocel-es és Klu- cel-es levédés után is volt némi veszteség, de lényegesen kevesebb, mint a kezeletlen kontrolon. A II. csoportban a zselatinos és a vizahólyag-enyves kezelés után is volt leporlás, de kevesebb, mint a Methocel és a Klucel után. A III. csoportnál egyik szer sem biztosított kellő rögzítést; a Klucel volt a leggyengébb. Az ultramarin esetében mindhárom csoportban maradtak a kesztyűn nyomok, legkevésbé a vizahólyag-enyves rögzítés után. A zöldföldnél is hasonló tapasztalatok voltak, itt a legjobbnak a vizahólyag-enyves és a zselatinos fixálás bizonyult. 91
