Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
itási tartományuk miatt. A keményítőpasztákat azért részesítik előnyben, mert azonnal használhatók, alacsony víztartalmúak, hosszú a kötési idejük és eltarthatóságuk. A dextrint azért használják, mert gyorsan szárad, a krémes állaga könnyű felhasználást biztosít, használatra kész és jók az öregedési tulajdonságai. A fotó restaurátorok fehérsége miatt dicsérik a dextrint, mert ezáltal kevésbé láthatóak a fotók javításai. Ezzel szemben a keményítők használata (akár por akár paszta) esetében fekete folt jelenhet meg, és a fotópapír üvegessé válhat. A kollégák nem rendelkeznek információval a cellulóz-éterek mintegy felének (17) kémiai és fizikai tulajdonságairól. A viszkozitást feltűntetik a csomagoláson, de általában ez az egyetlen tulajdonság, ami ismert. Csak két termék esetében ismert a polimerizációs fok. Csak egy restaurátor tud mindent a termék tisztaságáról, pH-járól és színéről. A restaurátorok számára fontos tulajdonságok a hosszú kötési idő, a Klucel oldhatósága etanolban, a ragasztó kémiai kompatibilitása a papírral, vizuális megjelenés (pl. fényes vagy matt) és a penésszel szembeni ellenálló képesség. Két fotórestaurátor alacsony viszkozitása miatt részesíti előnyben a zselatint. A könyvrestaurátorok azért használják a fehérje ragasztókat a gerinc enyvezésé- hez, mert erősek és kemények. A zselatin egyéb pozitív tulajdonságai még a rugalmassága, az a mód, ahogyan beszívódik a papírba, vagy ellenkezőleg amiért nem szívódik be, mert visszaadja a papír erősségét, és az a tény, hogy kevesebb vizet tartalmaz, mint a keményítő. Ahogy a fehérje ragasztóknál említettük, itt is elmondható, hogy kevés ismerettel bírnak a kollégák a termék kémiai és fizikai tulajdonságairól. Nem említik pl., hogy A vagy B típusú zselatint használnak, szintén nem tudják az izoelektromos pontját, vagy a Bloom számot. A restaurátorok használják a zselatint, de ismerik a negatív tulajdonságait: fényes, préseléskor átszívódik a pergamenen, nehézkes a használata, mert gyorsan hül és szárad, savas, sokkal inkább penészedik, mint a MC. A szintetikus polimereket kedvelik rugalmasságuk, semleges pH-juk miatt, és a Filmoplast R esetében annak ter- moplaszticitása miatt. Előkészítés Még egy olyan kicsi országban mint Hollandia, sem találunk két restaurátort, akik egyformán készítenék el a keményítő pasztát. Két jól elkülönülő alkalmazásról beszélhetünk: a restaurátorok egy része pontosan leméri a hozzávalókat, a másik fele szemmérték alapján dolgozik. A por formájú keményítőt mindig pontosan mérik, keményítő és víz aránya azonban széles skálán mozog. Néhány restaurátor térfogat/tériogat arányt használ, mások tömeg/térfogat mérést említenek. Tizenhét restaurátor pontosan leméri a cellulóz-étert, 13-an szemmérték alapján keverik. Ahol ez a ragasztócsoport említésre kerül, ott nagy változatosságot mutat a por és víz aránya. A port vagy a pontosan kimért vízmennyiséghez adják, vagy kevés vízzel elkeverik, és később hígítják az oldatot. Általában a port kis adagokban, lassanként adják a vízhez folyamatos keverés mellett, és gyakran megjelenik a rettegett csomó. Az oldat hőmérséklete a hidegtől a langyoson át a forróig változik. A könyvrestaurátorok kétharmada szemmérték alapján adja a fehérje ragasztót a vízhez. Azonban a papírenyvezéshez használt oldat esetében sokkal pontosabban járnak el: a vízhez adott fehérje aránya 0,5 és 1% között mozog. A 72
