Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
fotórestaurátorok 1-3% közti oldatot használnak, a pigmentek rögzítését pedig 1-2%-os oldattal végzik. A szintetikus polimereket nem szigorú arány szerint hígítják akár vizet, akár keményítőt vagy MC-t tesznek hozzá. A hígítás fő oka a felhasználási, kötési idő meghosszabbítása. Három restaurátor egyáltalán semmit nem ad a szintetikus ragasztóhoz. A megkérdezett restaurátorok elmondták, hogy milyen adalékokkal vagy más ragasztókkal igyekeznek növelni az adott ragasztó pozitív tulajdonságait. A ragasztó készítéséhez használt oldószerekről is beszámoltak. A legtöbb keményítő por és paszta valamint fehérje hígításához vizet alkalmaznak. Néha lúgos adalékot adnak a keményítő porhoz: kalcium-hidroxid, kalcium-karbonát, vagy kalcium-hidrogénkarbonát hozzáadását említik. Egy restaurátor időnként Nipagint tesz a ragasztóba a penész elleni védelem céljából. A cellulóz-étereket vízzel, etanollal, vagy a kettő keverékével hígítják attól függően, hogy mire kívánják használni, illetve a műtárgy anyaga mennyire vízérzékeny. A CMC-ket vízben oldják. Egy restaurátor formaiint (penészedésgátlónak), kalcium-karbonátot, mint lúgos adalékot és keményítőt ad a CMC-hez. A MC-ket szintén vízzel keverik. Néha keverik az MC-t PVA-val, keményítővel, vagy az újonnan kifejlesztett „Evacon” szintetikus kopolimerrel (Etilén-vinilacetát). A Klucel G-t etanolban, etanol/víz keverékben, izoprpopil alkoholban, vagy egy 95% etanol 5% metanol elegyben oldják. Az MHC-t (Tylose) néha keverik PVA- val, vagy keményítővel. Míg a kész keményítő paszta és a szintetikus polimerek felbontás után azonnal használhatók, más ragasztók valamennyi készítési időt igényelnek, ez az idő néhány perctől néhány napig változik. A restauráló műhelyek általában ellátottak Franciaországból származó, „mártáskészítő” vízfürdővel, mágneses keverővei és jéghideg vízzel. Három esetben a keményítőport 24 órára egy esetben 15 percre hideg vízbe áztatják. 14 restaurátor a port hideg vízhez adja, kettő pedig meleg vagy forró vízhez. Egy restaurátor hideg vízhez adja a port, majd a keveréket forró vízbe önti. A keményítő porból vízfürdőn (11), mixerben (1) készítik a ragasztót, hat restaurátor pedig kevergetve főzi forró főzőlapon. Az elkészítés ideje a vízfürdőn 20 és 70 perc között, a forró főzőlapon pedig 1 és 15 perc között mozog. A legtöbb restaurátor hideg vízbe teszi a port, majd felforralja. Általában a következő módon készítik a cellulóz-éter ragasztókat: hideg vizet (6), meleg vizet (3), vagy langyos vizet (1) tesznek egy edénybe, majd mágneses főzőlapra helyezik, és mágneses keverőt tesznek bele. A mágneses teret eztán bekapcsolják, de nem melegítik a lapot, ezután lassan adagolják bele a port. A folyamatos keverést 1-6 órán keresztül folytatják. Az oldatot eztán ülepedni hagyják. Két restaurátor a gyártó előírása szerint készíti az MHPC-t: egy kis mennyiségű port 200 ml forró vízben felold, majd hozzáad 800 ml jéghideg vizet, és két napig pihenteti használt előtt. A következő megjegyzésük volt ehhez: „Azáltal, hogy a port forró vízben oldjuk, majd hozzáadjuk a jéghideg vizet, a molekulák kinyílnak, és ez növeli a ragasztóképességet.” Minden esetben pihentetik használat előtt a cellulóz-éter ragasztót fél, egy vagy két napot. A fehérje ragasztó készítésekor 5 restaurátor vízbe helyezi a fehérjét oldás előtt. A ragasztót aztán duzzadni hagyják akár 4 órán át. Az áztatás nem függ a ragasztó fizikai formájától (pl. por vagy granulátum). A legtöbb restaurátor közvetlenül a vízbe tett ragasztót melegíti fel, néhányan a meleg vizet adják a ragasztóhoz. A könyvrestaurátorok nem értenek egyet abban, hogy mi a ragasztó 73
