Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
trin egy cellulóz-éter", „a dextrin módosított keményítő”, „a dextrin egy keményítő és metil-cellulóz keverék”, „a dextrin egy használatra kész (nem módosított) keményítő”, de volt olyan is, aki megkérdezte „Mi is a dextrin tulajdonképpen?". A cellulóz-éterek közül említették a következőket: „Klucel” (9), „CMC” (7), „MC” (6), „Tylose” (3), „Methocel” (2) és „tapétaragasztó” (1). Gyakran a gyártmánynevét használják, ami nem kötődik a kémiai felépítéséhez. Ennek eredménye az olyan pontatlanság, mint „A Tylos egy MC vagy nem?” Tylose-t (= metil-hidroxil-etil-cellulóz MHC) nevezik Klucelnek vagy MC-nek, a „Perfect Amylt” MC-nek.2 A fehérje típusú ragasztók közül említették a „zselatint” (12), a „nyúlenyvet”, „halenyvet”, „húsenyvet” és a „finomított csontenyvet” attól függően mi volt a termék eredete. Hét esetben ismeretlen nevű terméket említettek. A mindennapi munkában a terméket közönséges néven nevezik, mint pl. „zselatin” vagy „meleg ragasztó”. Ahol szintetikus ragasztót használnak, ott többnyire poli-vinil-acetátokat említenek a leggyakrabban (11), és „PVA-ragasztónak” nevezik. Egy esetben Fil- moplast-R használatát is említették, ami egy japánfátyolpapír hőre lágyuló (ter- moplasztikus) ragasztóval bevonva. A következő fantázianevek is előfordultak: „Evacon-R”3 (etilén-vinil-acetát), „Eukalin 3830” és „Eukalin 3850” (nem közölt összetételű szintetikus gyanta). A keményítő alapú ragasztók többnyire por vagy paszta formájában jelennek meg. A keményítő paszták között megtalálható egy újonnan kifejlesztett „Toriéi”4 nevű termék. Ráadásul módosított keményítő/dextrin is használt (5). Három restaurátor azt közölte, hogy mind por mind paszta formájában használ keményítőt, ketten pedig keményítő port és dextrint is használnak. Érdekes azonban, hogy a por általánosan alapanyagforráshoz köthető, míg a paszta összetételét nem ismerték. A cellulóz-éterek kizárólag porként használatosak, a fehérjéket pedig egyaránt beszerzik granulátum, pehely/levél, por vagy „keksz” formában. Szintetikus polimerek nem jelennek meg por formában. Ebben az esetben paszták és folyadékok a dominánsak, és minden esetben gyártó által előállított késztermékről van szó. Beszerzés A ragasztók túlnyomó többségét restaurálási anyagokat forgalmazó kereskedőtől vásárolják, bár egy figyelemre méltó mennyiséget vegyszerboltból szereznek be. Érdekes, hogy csak 10 ragasztót vásároltak egyenesen a gyártótól. Néhány kolléga háztartási boltban (8) vásárolja a ragasztót, különösen a fehérje ragasztókat, és a restaurátorok egy kis csoportja kollégáktól kapja (4). A keményítő ragasztókat különféle kereskedők árulják: a restaurátorok (29) 18 teljesen különböző kereskedőtől szerzik be a keményítő-alapú ragasztót, csak egy restaurátor veszi a burgonya-keményítőt közvetlenül a gyártótól. A többiek mindannyian vegyszerboltban vagy restaurálási anyagokat árusító boltban szerzik be a ragasztót. A dextrint alkalmanként papírboltban vettek (2). 5 esetben a restaurátor nem tudta megmondani hol vette a keményítőt. A cellulóz-étert egy holland vegyszergyártótól rendelik, vagy restaurálási anyagokat forgalmazó kereskedőnél veszik. Mintát rendelnek a gyártótól, amit gyakran elosztanak a kollégák. A fehérje ragasztót nagykereskedőnél (9), gyártótól (2), élelmiszer áruházban (4) veszik, vagy kollégától kapják (2). Négy restaurátor nem tudta 68
