Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
megmondani hol szerezte be a fehérje ragasztót. Minden restaurátor, aki zselatin lapot/levelet használ, élelmiszer áruházban szerzi azt be. A szintetikus ragasztókat gyártóktól és kereskedőktől veszik Hollandiában, vagy külföldről. A búzakeményítőt használó 37 restaurátor közül sokan (15) tudják ki a gyártó. Ezekben az esetekben a gyártó neve fel van tüntetve a csomagoláson, ami gyakran előfordul a használatra kész pasztáknál is (6). A keményítő porok esetében csak egy kereskedő tünteti fel a csomagoláson agyártó nevét, habár 9 különböző keményítő gyártó céget azonosítottak. Hét restaurátor ismeri az által használt cellulóz-éter gyártóját, ugyanez igaz a fehérje ragasztókat használók felére és hét olyan kollégára, aki szintetikus ragasztót használ. Csak azokat a fehérje ragasztó gyártókat ismerik, amelyek neve szerepel a csomagoláson: Dr Oetker, Baukje. A ragasztó beszerzés az éves fogyasztástól függ. Többnyire akkor vesznek újatt, amikor már majdnem kifogyott. Az anyagok felénél a beszerzési évet pontosan meg tudja adni (34), vagy legalább becsli (21). A ragasztók szavatossága, eltarthatósága nagy szórást, széles skálát mutat: „határtalan ideig eltartható”, „nem romlik meg”, „nem romlandó”, a pontos meghatározásig, mint „több mint 5 évig használható” vagy „a készletek eltarthatok az öregedési időig”. Általában keményítőt nem vesznek addig, amíg a készlet el nem fogy (21). Ezeket korlátlan ideig eltarthatónak tartják (7). Néhány restaurátor akkor dobja ki a ragasztót, ha annak fizikai megjelenése változik (3). A beszerzett mennyiség 1-2 tégely és 2-20 kg között változik. Nyolc esetben a beszerzés dátumát pontosan lejegyezték, tíz esetben pedig becsülték: valamikor a néhány hónappal ezelőtti és a 25 évvel ezelőtti időszakban. A legtöbb restaurátor 0,5-1 kg cellulóz-étert vesz egyszerre. Van azonban valahol Hollandiában egy hordó, benne 100 kg Klucellel! A megkérdezettek fele nem tudta megmondani az általa használt termékek korát. Hét kolléga tudta a beszerzés évét és négy közülük még a pontos dátumot is. Heten becsült időpontot mondtak. Tízen úgy gondolják, hogy a cellulóz-éterek nem romlandók, míg hatan azt mondták, hogy rövid ideig tarthatók el. A megkérdezettek mintegy fele (16) nem tudja az általa használt termék korát: öten azt mondták, hogy „5 évnél fiatalabb”, három kolléga pedig, már több mint tíz éve használja az adott tételt. A cellulóz-étert akkor pótolják, ha már majdnem elfogyott (8), ha a tulajdonságai, mint a színe vagy ragasztóképessége változik (2), vagy ha kifogy a készlet (2). A fehérje ragasztók beszerzése hasonló változatosságot mutat. Egy restaurátor kis mennyiséget vesz egyszerre, és a maradékot egy idő után kidobja, míg egy másik kolléga nagy mennyiséget raktároz, és korlátlan ideig eltarthatónak véli. E két véglet között sok variáció előfordul attól függően, hogy milyen fizikai formában veszik a ragasztót: minden használó úgy véli, hogy a granulátum és a „keksz” formátum korlátlan ideig eltartható. Ebben az esetben a beszerzés dátuma szintén gyakran visszakereshető (13). A restaurátorok általában akkor rendelnek új ragasztót, ha a régi kifogyóban van. Ez követlen kapcsolatban áll az általuk elhasznált mennyiséggel és a ragasztó hosszú élettartamával. Néhány kolléga évek óta nem rendelt új ragasztót. A beszerzés változik az évente többször kis mennyiségben vásároktól, az egyszer és mindörökre beszerzett óriási mennyiségig. Mind a hat restaurátor, aki szintetikus ragasztót használ, csak akkor vesz új adagot, ha a régi kifogyóban van. Ez közvetlen összefüggésben van a használt mennyiséggel és az emulzió eltarthatósági idejével. Néhányan évek óta nem rendeltek új adagot. 69
