Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Beek, Bernadette Van - Reissland, Birgit - Castelijns, Walter - Cremers, Barbara - Porck, Henk: Sokatmondó eredmények: országos felmérés a ragasztók használatáról holland papírrestaurátorok között
csoportot, és adják meg, hogy azon belül milyen ragasztót preferálnak a munkájuk során. A megjelölt három ragasztót tárgyalták azután részletesen. A harmadik rész „Ragasztók és esélyek/távlatok” címmel azt célozta, hogy megismerjék a resszakmai képzések tárgyával (ideértve a közelgő szimpóziumot is) és a potenciális kutatási területekkel kapcsolatban. A kérdezők standardizált kérdőíveket töltöttek ki kézírással az interjúk alatt. A megkérdezetteknek két hét állt rendelkezésére ellenőrizni és kiegészíteni a kérdőívet és elküldeni egy másolatot a bizottságnak. Eredmények A kérdezők által összegyűjtött információkat egy munkacsoport összesítette és értékelte, tagjai: Bernadette van Beek, Walter Castelijns, Barbara Cremers és Birgit Reissland. Az objektív adatkezelés érdekében az összesítés előtt anonimi- zálták a kérdőíveket. Ebben a cikkben a kérdőív második részének („Ragasztók és restaurátori gyakorlat”) eredményeit tesszük közzé, míg a harmadik részt („Ragasztók és távlatok”) a szimpózium tervezéséhez használtuk. Termékválasztás Arra a kérésre, hogy adja meg a négy ragasztócsoportból az általa leggyakrabban használt 3 ragasztót, összesen 99 ragasztót neveztek meg. Majdnem az összes restaráló műhelyben (32) használnak keményítő alapú ragasztót. Öt restaurátor két különböző keményítőt is tárgyalt (32+5). Ráadásul a cellulóz-éterek is általánosan használtak (30). Számos restaurátor jelezte a fehérje ragasztók rendszeres használatát (21) és néhány restaurátor említette a szintetikus polimereket (11). (1. ábra) Megkértük a restaurátorokat, hogy jelöljék meg az adott általános ragasztó csoportból az általuk leggyakrabban használt egy ragasztót. (3. ábra) A keményítő alapúak közül használtak a por formájában beszerezhetők (26), vagy a kész paszták (11). Többnyire a keményítő alapú ragasztókat egyszerűen keményítőnek nevezik (29). Szintén használt elnevezések a „zen shofu”, „külső gyártó által készített keményítő”, „használatra kész keményítő” és az „amylu tritici”. A keményítő alapú ragasztók alapanyaga általában búza, de néha előfordul rizs és burgonya is. A restaurátorok gyakran nem tudták megmondani, hogy milyen növényből kivont keményítőt használnak (13). A dextrint (ami egyike azon szénhidrátoknak, melyeknek ugyanaz az általános szerkezete és felépítése, mint a keményítőé, csak kisebb és kevésbé komplex molekula) egyaránt illetik „gluton”, „dextrin” és „collal” névvel. A dextrin körül sok félreértés tapasztalható, a következő definíciókat adták: „a gluton/dex1. ábra A holland papírrestaurátorok által legszívesebben használt ragasztók (A), cellulóz éterek (B), enyvek (C), szintetikus polimerek (D) Fig. 1. Preferred choice of adhesives among Dutch paper conservators. Starch based adhesives (A), cellulose ethers (B), protein glues (C), synthetic polimers (D) 67
