Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - P. Holl Adrienn: Különböző keményítők és állati enyv mikroszkópos vizsgálata
Különböző keményítők és állati enyv mikroszkópos vizsgálata P. Holl Adrién Természetes ragasztóknak nevezzük azokat a ragasztókat, amelyeknek alapanyaga növényi, állati, vagy ásványi eredetű, nagy molekulájú anyag. A legkorábbi időktől kezdve, a XX. sz. első feléig, a könyvkötések készítése során állati eny- vet és keményítő ragasztókat használtak. Ezen anyagokat alkalmazták a könyvek gerincén az ívek összefogására, a gerinc kasírozására, javító és megerősítő csíkok felragasztására, a tábláknak a könyvtesthez való rögzítésére, az előzéktükör leragasztására. A jelen tanulmány a különböző növényekből készült keményítőkkel és az állati (bőr- és csont) enyvvel foglalkozik, a mikroszkóppal való vizsgálatuk és lehetőség szerinti meghatározásuk/ azonosításuk szempontjából. A ragasztóanyag fajtájának meghatározására szükség lehet mind kor- és technikatörténeti, mind restaurálás-technológiai szempontból (a restaurátornak tudnia kell, milyen anyagokból készült a restaurálandó könyv, azért, hogy ki tudja választani a megfelelő restaurálási eljárást). A restaurátorok a ragasztókat leggyakrabban vizuális módszerekkel határozzák meg, azaz a külső jegyek alapján ítélik meg az illető ragasztó mibenlétét, és döntik el a restaurálás további menetét. A ragasztóanyagok kémiai cseppreak- ciókkal is meghatározhatók. Ennek kivitelezése azonban sokszor nehézségekbe ütközik, mert például nem áll rendelkezésre a megfelelő reagens, vagy a kapott eredmény esetleg nem egyértelmű. A mikroszkópos vizsgálatok célja az, hogy néhány tizedgramm mintából (a mikroszkópos kép értékelésével) nagy(obb) biztonsággal meg lehessen állapítani a ragasztóanyag fajtáját (keményítő-e vagy enyv), valamint az, hogy a ragasztóként gyakrabban használt keményítő-fajták is megkülönböztethetők legyenek, a keményítőszemcsék jellemzői - a felületi egyenetlenségek, a forma és a nagyság - alapján. A mikroszkópos vizsgálat után következhet a ragasztóanyag pH-értékének mérése és a cseppreakciók (ha lehetséges a mérés, illetve a cseppreakció kivitelezése). A kapott vizsgálati eredmények komplex értékelésével biztosabban állapítható meg, hogy pl. egy 1564- ben nyomtatott tankönyv kötésében az előzéktükör kiragasztásához milyen ragasztót, és annak melyik fajtáját használták. 35
