Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Kastaly Beatrix - Szalai Veronika: Kísérletek összetapadt mázolt papírok szétválasztására
A kötőanyag-vizsgálatok eredményéből levonható következtetések összefoglalása- Ha a reakciók nem utalnak sem fehérjére sem keményítőre, de a kötőanyag vízben oldódik, akkor cellulóz-származékról vagy poli(vinil-alkohol)ról, ha pedig - 1940-1950 előtti nyomtatvány esetében - nem oldódik vízben, akkor valószínűleg kolofónium-gyantáról lehet szó.- Amennyiben egyik reakció sem és a vízoldási próba sem ad pozitív eredményt, a kiadvány megjelenési ideje pedig 1940-1950 utáni, minden valószínűség szerint műanyag a máz kötőanyaga. Az éppen jelen lévő műanyag mázkötő-anyag pontos ismerete a konkrét esetben bővítheti a szóba jöhető oldószerek körét, ami hasznos lehet a nyomdafesték károsodásának elkerülésére. Ilyen jellegű analitikai vizsgálatokra azonban a kísérleteket végző restaurátoroknak nem volt, és általában a restaurátoroknak nincs lehetőségük. Ugyanez vonatkozik az összes nyomdafesték-kötőanyag meghatározására; azonosításukat, pontos kémiai összetételük kimutatását lehetővé tevő műszeres vizsgálatokat a restaurátoroknak általában nem áll módjában elvégeztetni. A nyomdafesték-kötőanyagokat csak a kiadvány megjelenési idejének ismeretében (az 1. táblázat segítségével) lehet hozzávetőlegesen behatárolni. Kísérletek az összetapadt lapok szétválasztására A megoldandó probléma: a máz és/vagy a máz és a nyomdafesték kötőanyaga által, nedvesedés és nyomás hatására, összetapadt lapok szétválasztása anélkül, hogy a nyomdafesték kémiailag (oldódás) vagy/és a papírral együtt fizikailag (lehúzódás, leválás) károsodnék. A kísérleteket az Országos Széchényi Könyvtár és Szalai Veronika magánrestaurátor restauráló műhelyében végezték. A kísérletekben használt anyagok és technikák A kötőanyagok jellemzőinek és oldhatóságának, meglágyíthatóságának általános ismeretében, az összetapadt lapok szétválasztására tett kísérletekkel háromféle úton indultak el: 4. lebontás enzimmel: egyes természetes eredetű kötőanyagok (fehérjék, keményítők); 5. megolvasztás/lágyítás hővel: műanyagok; 6. lazítás, oldás vízzel vagy/és szerves oldószerrel: természetes eredetű és természetes alapú anyagok, valamint műanyagok. 1) Természetes kötőanyagok enzimes lebontása Egy kazein mázkötő-anyag által összetapadt kötet lapjainak tripszin fehérjebontó enzimmel való sikeres szétbontásáról szóló, 1970-ben megjelent cikk (7> alapján feltételezhető, hogy a fehérje- vagy keményítőtartalmú mázkötő-anyagok általában a lapok szétbontásához szükséges mértékben meglazíthatok fehérje-, illetve keményítőbontó enzimekkel. A fehérjetartalmú mázkötő-anyag részleges lebontását általános fehérjebontó enzimmel lehet megpróbálni; keményítő esetében alfa-amiláz enzim vagy alfa132
