Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Kastaly Beatrix - Szalai Veronika: Kísérletek összetapadt mázolt papírok szétválasztására
amilázt tartalmazó enzimkészítmény használható. Tiszta enzimek alkalmazásakor be kell tartani az enzimek hatékonysága szempontjából optimális körülményeket (hőmérséklet, pH, enzimkoncentráció, enzimmérgek kizárása). Az enzimes lebontás kiegészítheti a vízben oldódó fehérjék (állati enyvek, zselatin) és a keményítő meleg vízzel való feloldását vagy duzzasztását, míg vízben nem oldódó fehérje (pl. a kazein) esetében az egyedüli lehetőség a hatékony fehérje- bontó enzim alkalmazása. Az enzimes szétválasztást egy 1911-ben megjelent, színes nyomatokat tartalmazó anatómia könyv lapjain próbáltuk meg. A pozitív xantoprotein-reakció egyértelműen fehérje jelenlétét mutatta, azt azonban nem lehetett biztosan megállapítani, hogy a fehérje a papírban vagy a nyomdafestékben van-e, mert az összetapadt lapokon nem lehetett különválasztani (egymástól megkülönböztetni) a nyomdafestékes és a nyomdafesték nélküli helyeket. Az enzim hatására sem váltak szét könnyebben a lapok, mint meleg víz hatására; ha a két-két felület szétválását mechanikailag (spatulával) segítettük, valamennyire szétszedhetők voltak, de a művelet rost- feltépődéssel járt. Ez az „eredmény” azt valószínűsítette, hogy nem a mázkötő-anyag, hanem a nyomdafesték kötőanyagának meglágyulása okozta a lapok összetapadását. Mivel ez valószínűleg nem tartalmazott fehérjét, nem is volt enzimmel lebontható. Ez a tapasztalat ráirányítja a figyelmet arra, hogy a megoldandó valóságos helyzet általában bonyolultabb, több összetevőt tartalmaz, mint az elméletben elképzelt esetek; ezért törekedni kell arra, hogy a restaurálandó anyag minden alkotórészét megismerjük, azonosítsuk, és a ténylegesen jelenlévő anyagoknak megfelelően határozzuk meg az alkalmazandó kezelést. Mivel az 1. táblázatban szereplő nyomdafesték-kötőanyagok között nincs olyan, amelyik arra utalna, hogy a nyomdafestékek kötőanyagai fehérjét vagy keményítőt tartalmaznak, az enzimes kezelés önmagában általában valószínűleg nem veszélyezteti a nyomdafestékeket. Ha azonban attól tartunk, hogy a nyomdafestéket is lebontja (és ez által a használni kívánt enzim halványítja vagy megsemmisíti azt), végezzünk az enzimoldattal próbát egy, az információ szempontjából kevésbé kényes helyen. 2) A kötőanyagok meglágyítása hővel A hő alkalmazását egy kb. 15 éve végzett kísérlet során, szintén az 1911-ben kiadott, színes nyomatokat tartalmazó anatómia könyvön próbáltuk ki először. Az anatómiai atlasz lapjai elsősorban ott tapadtak össze, ahol a nyomatok voltak (vagyis maguk a színes nyomatok ragadtak össze). Feltételeztük, hogy a nyomdafestékek vagy/és a papír mázrétegének kötőanyaga egy magasabb hőfokon esetleg megolvad, megömlik, ami lehetővé teheti a lapok szétválasztását, ha azt mechanikailag is elősegítjük. A 4. táblázat bemutatja a hő közlésének módjait, az alkalmazott hőmérsékleteket és a hő hatását a könyv anyagaira. 133
