Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Ádám Ágnes - Mikesy Pongrácné: XVII. századi számadáskönyvek restaurálása : szükséges- és érdemes-e a régi javítások eltávolítása?
A kézirat korábbi helyreállításakor az egyik legfontosabb szempont egy jó minőségű javító és kasírozó-papír kiválasztása volt. Annak az anyagnak átlátszónak kellett lennie és nem akadályozhatta meg az írás optimális olvashatóságát. Akkoriban a restaurátorok rendelkezésére elegendő mennyiségben az úgynevezett kondenzátor-papír állt, és ezt feltételezhetően már korábban is alkalmazhatták javítási célokra. Ez a fajta papír elsősorban más területen volt használatos, mégpedig az elektronikában, a híradástechnikában, de fotóalbumokban is megtalálható volt,, mint elválasztó-papír. Tulajdonságai alapján megfelelt kasírozási, megerősítési célokra is. A kondenzátor papír vékony, szigetelő selyempapír, tömör, lyuk- és fémzárvány- mentes. Különleges gépeken, 100-%-os különleges minőségű fehérítetlen szulfátcellulózból gyártják, amely jó szilárdságú cellulózt ad, simítva gyűrődés- és ráncmentes, jó légáteresztőképességű. A kasírozásra használt kondenzátor papír anyagvizsgálata. A pH-ja= 6,2 volt körülbelül 50 év után is. (A pH mérés Radelkis gyártmányú laboratóriumi digitális pH mérő készülékkel, kombinált, felületi üvegelektróddal desztillált vizes megcseppentéssel történt). A kondenzátor papír rostvizsgálatát 100-szoros és 400-szoros nagyításban fénymikroszkóppal végeztük. Herzberg reagenssel megcseppentve kékre színe- ződő rostok láthatók, a morfológiai jegyek alapján a papír fenyőcellulózból készült, kevés rongycellulózzal keverve (néhány vörösbarnára színeződő rost is előfordult). Floroglucin és cc. sósavval (HCI) való megcseppentéssel nem mutatkozott málnaszínű elszíneződés, tehát lignin tartalmú rostot, ill. facsiszolatotot nem tartalmaz. A vasgallusz tinta a meleg vizes kezelésre nem volt érzékeny. (A vasgal- lusztinta jelenlétét a Berlini kék színreakció, sárgavérlúgsó oldat és 10%-os sósavval történő cseppreakció mutatta ki. Vas (II) ion felesleg nem jelentkezett a vasgallusz tintában, a 4,7- difenil-fenantrolinnal átitatott indikátor papírral végzett vizsgálat alapján.) A kézirat anyaga merített papír, bordás, vízjeles, pH=7,7 - így nem volt szükséges semlegesíteni. 100-szoros nagyításban fénymikroszkóppal vizsgálva, a kézirat rostjai Herzberg reagenssel megcseppentve vörösbarnára színeződtek. A papir tehát vékony szálú rongycellulózból, lenből készült, a növekedési csomók is jól láthatók 400-szoros nagyításban. A len a legjobb minőségű papír alapanyag. A régi javítópapír eltávolítása, új restaurálás A ragasztóeltávolítási próbavizsgálatok alapján úgy tűnt - mivel a felhasznált ragasztóanyag vízben oldódik -, a nedves eljárással történő leoldás nem fog problémát okozni. Az eredeti dokumentumok kímélése érdekében a Levéltártól kapott, hasonló, értéktelen kasírozott próbadarabokon végeztünk leválasztási kísérleteket. Ezek tapasztalatai alapján néhány eredeti levelet is meleg vízbe áztattunk rövidebb időre (15-20 percre). A kéziratokat szükséges volt osztályozni az állapotuk minősége alapján. Először a jobb kondícióban levő lapok kerültek kezelésre. A medencéből történő kiemelés után, lassú mozdulattal, óvatosan, lehúzhatóvá vált a kondenzátorpapír. (2. kép) 111
