Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tóth Ilona Csilla: Egy 16. század végi női ruhaderék restaurálása a debreceni Dobozi temető leletanyagából

5. A ruhaderék beállított, varrókonzerváláshoz előkészített töredékei.

The fragments of the bodice prepared in position for stitching conservation.

A varrókonzerválás célja, hogy tisztán megőrizze a válltöredékek által hordozott információkat, ezért a későbbiekben semmilyen kiegészítés nem szerepel az eredeti darabok mellett. így különösen fontos az egyes részek elhelyezése, beállítása a rögzítés előtt úgy, hogy a töredékek egységes látványt nyújtsanak kiegészítés nélkül is. A varrókonzerválás első lépéseként a darabokat laza fércöltésekkel kellett a megszínezett düftinhez rögzíteni. Az elhelyezést segítették az alátámasztó szövetre krétával felrajzolt szabásminta vonalak. Az alapszövet és a paszománytöredékek fércelése egy lépésben történt, így elkerülhető volt, hogy a tisztítás miatti alakváltozások miatt a darabok végül ne illeszkedjenek újra egymáshoz. Az együttes beállítás hasznos következménye volt az is, hogy a rögzítést így összességében kevesebb öltéssel lehetett elvégezni az egész felületen. A fércelés a későbbiekben is használt, színezett selyemfonallal történt lyukas asztalon, a széleldolgozás és a paszományszélek vonalai mentén. Mivel a fércöltések észrevétlenek, a későbbiekben sem kerülnek eltávolításra. A töredékek végleges és aprólékos levarrása a teljes felületen a selyem kreplin lefedéssel együtt történt. Ennél a munkafázisnál nagyon kellett ügyelni a rögzített területek és a varrási vonalak sorrendjére, elkerülendő a ráncolódást, vagy a kreplin túlzott feszülését. Az első rögzített vonalat síkban, görbetűvel lehetett végigvarrni, a nyakkivágás és az eleje záródás mentén. A többi fázis már lyukas asztalon készült, miközben a kreplint folyamatosan kisúlyozott, enyhén feszes állapotban kellett tartani. A laza szövésű kreplin sem távolról, sem közelről nem zavarja a látványt, a műtárgy apró részletei is jól kivehetők. A lefedés tehát nem akadályozza a későbbi kutatást.

A varrókonzerválást követően olyan végleges formát kellett adni a tárgynak ami a védelem mellett esztétikus is. A jól sikerült installáció nemcsak a tárolást és a mozgatást könnyíti meg, de vele együtt a tárgy ki is állítható. A varrás befejeztével az alátámasztott és lefedett vállat savmentes kartonra helyezve először a düftin, majd a kreplin széleit kellett a karton hátoldalán rögzíteni. A túlzott feszesség elkerülendő, egy enyhén feszített állapot viszont megakadályozza a lebegést, elmozdulást. A teljes összeállítás színoldalára puhára tömött, hasonló színű és textúrájú selyemtafttal bevont, savmentes paszpartu került, amely a két réteg szintkülönbsége révén megvédi a tárgy felületét a mechanikus behatásoktól. A már installált ruhaderék tárolására méretes fadoboz is készült, amelyben a hat megmaradt kapocs is helyet kapott, valamint lehetőség van a kívánt páratartalom beállításához szükséges szilikagél elhelyezésére is. (6. kép)

A varrókonzerválás célja csak a jelen állapot rögzítése volt. A kezelés során azonban fény derült olyan adatokra is, amelyek - ha még nem is nyertek mind bizonyítást - érdeklődésre tarthatnak számot. Az utóbb kiderült információk és készítéstechnikai mozzanatok közlésére a rekonstrukció készítése a legjobb forma, így nem áll fenn az adatok torzulásának veszélye. A megfelelő anyagok

134