Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tóth Ilona Csilla: Egy 16. század végi női ruhaderék restaurálása a debreceni Dobozi temető leletanyagából
beszerzése után el kellett készíteni a szabásmintát. Mivel a meglévő töredékek alapján a hiányzó felületek kikövetkeztethetők voltak, a szabásmintát pontosan rekonstruálni lehetett. A ruhaderékon halcsontos merevítés nyomai nem voltak megtalálhatók, azonban feltételezni lehet, hogy a bársonyszövet nem egyedül viselte a sok fémfonalas paszomány súlyát. (Az egykorú, hasonló típusú régészeti textilek némelyikében maradtak töredékek a posztóbélésből.) Ezért a vállat nem csak bársonyból, de színben hozzá illő, finom posztóból is ki kellett szabni. A posztóbélés merevít, tartja a formát, valamint a két rétegen átöltve a paszományszalagok varrása is biztosabban tart. A szabást a két réteg egymáshoz fércelése után a ferdepántos széleldolgozás követte, az eredeti darabon látható formában. A legnehezebb és leghosszadal- masabb munkának a szövött paszományszalagok elkészítése ígérkezett. Sem a fellelhető alapanyagok, sem a szalagszövés hagyományos módszerei és eszközei (szalagszövő táblák, nyüstfa, szövőkeret, szövőszék) nem bizonyultak megfelelőnek. Az alapanyag problémája végül nagyon vékony, jó minőségű fémfonal beszerzésével oldódott meg, amiből cérnázással elő lehetett állítani a szövéshez szükséges, különböző vastagságú fonalakat. Mivel a hagyományos szövőeszközök nem bizonyultak megfelelőnek, speciális szövőkeretet kellett készíteni. A paszományszalagokat az eredeti viseletén látható módon helyeztük el a rekonstrukción is, a rögzítő öltésekkel átöltve a két textilréteget. Ezt a műveletet az oldalak összeillesztése, a szélek szegése és díszítése, majd a ruhaderék alsó szélének felhajtása követte. Ezután került helyére az időközben az eredeti darabok alapján elkészített 11 pár ezüst kapocs. Utolsó lépésként a ruhaderék színben hozzáillő vékony selyembélést kapott, ami eltakarja a belső felületen látható varrásokat, hajtásokat. (7. kép) Kevés írásos és képi emlékünk van a 16-17. századi magyar viseletekről, és ezek hitelessége sok esetben vitatható. A még kisebb számban fennmaradt, eredeti viseletdarabok szolgáltathatnak pontos és hiteles információkat számunkra, ezért különösen fontos megőrzésük. (8. kép) A tárgy restaurálására a Magyar Képzőművészeti Egyetem és Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyó tárgyrestaurátor-képzés keretében, a 2004/05-ös tanévben került sor. A szerző köszönetét mond a diploma- munka témavezetőjének, E. Nagy Katalin7. A kész rekonstrukció. The accomplished reconstruction of the bodice. 135 6. A restaurált és installált műtárgy a számára készített dobozban. The restored and installed artefact in the box prepared for this purpose.
