Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
a paraszti munkára alkalmatlanná vált és tanulással próbált érvényesülni. A középiskolát a szolnoki Felsőkereskedelmi Iskolában kezdte. A szükséges pénzt tanítványokat vállalva próbálta megkeresni. Megszakítás után a már említett középiskolában érettségizett. Közben nagy nélkülözés közepette Budapesten az Iparművészeti Iskolában díszítőszobrászatot tanult. Széles érdeklődését jól mutatta, hogy a hegedűkészítést is megtanulta. Vizsgamunkaként mesterhegedűt is készített. A múzeumi ranglétrán 1937-ben díjnok és 1939-ben múzeumi segédtiszt lett (restaurátori munkakörben). 1942 januárja és 1944 októbere között Kolozsváron a Teleki Pál Tudományos Intézet keretén belül működő Erdélyi Tudományos Intézet tisztviselője. 1944 őszén a háborús események miatt visszakerült Budapestre. Az ostromot a Nemzeti Múzeum pincéjében vészelte át. Segített a múzeum gyűjteményének a mentésében. 1945 tavaszától a Teleki Pál Tudományos Intézet Táj- és Népkutató Osztályán (később a Kelet-Európai, majd a Néptudományi Intézet nevet viselte) dolgozott intézeti tisztként, majd 1949-től intézeti tanárként. A Kolozsváron elkezdett egyetemi tanulmányait Budapesten befejezte és 1948-ban a szegedi egyetemen bölcsész- doktori oklevelet szerzett. A Néptudományi Intézetet 1949-ben feloszlatták és így visszatért a Nemzeti Múzeumba. 1953-ban a múzeumban megalakult Középkori Osztály osztályvezető helyettesévé nevezték ki, majd 1957-1963 között osztályvezetője. 1973-ban vonult nyugdíjba. Az őskori agyagedények helyreállításáról írt cikke (Folia Archaeologica, 1939) azóta alapmű a kerámiarestaurálás területén. Az 1954-ben kiadott Régészeti Kézikönyvben írta a restauráláskonzerválás elméleti kérdéseivel foglalkozó fejezetet, valamint szerzőtársakkal közösen a „Temetőfeltárás”, a „Szabadtéri telepásatás” és a „A tárgyak kiemelése és kezelése a helyszínen” c. fejezeteket. 22. Ipacs Pál grafikai restaurátor (Dombegyháza (Csanád vm.), 1906. január 16. - Budapest, 1961 ?) Atyja Ipacs János uradalmi dohánykertész, aki az I vh.-ban meghalt. Anyja Zsótér Rozália egyedül nevelte a hat kiskorú gyermekét. Szülőfalujában négy elemit végzett. Katonaéveit Szegeden a folyamőrség árvédelmi zászlóaljában, majd a század átkerülésével Baján töltötte. Baján 1932. július 18-án feleségül vette Matusák Máriát. Két gyermekük született. 1932-ben leszerelt és Budapestre jött, ahol árukíhordó, majd pénzbeszedő. 1934. augusztus 15-én került a Magyar Történeti Múzeum Gazdasági Flivatalába, majd szeptember 15-től a Történeti Osztályra. Először próbaszolgálatos, majd 1936-ban II. oszt. altisztnek nevezték ki. 1940-ben grafikai restaurátori ismereteket tanult. 1941 elején létrejött az egyszemélyes grafika-restaurátori műhely. Hosszú időn keresztül a Képcsarnok metszetrestaurátora. 1951-tól sokat betegeskedett. 1955. nov.- 1956. nov. között ideiglenes rokkantállományban volt, de ebben az időben is félműszakot dolgozott a múzeumban. 23. Vári (Wandrasko) Bálint metszetkonzervátor, könyvkötő, dublírozó (1876, Szepesváralja - 1948, Budapest). 1895-től a pesti Gottermayer Nándor-féle könyvkötészetben tanult és dolgozott. A metszetkonzerválást a berlini Kupferstichkabinetben sajátította el. A Szépművészeti Múzeumban dolgozott 1909-1941. Itt a metszet-konzervátor műhely alapítója és vezetője. Festmények dublírozásával is foglalkozott. 24. Fettich Nándor régész (1900. január 7., Acsád - 1971. május 17., Budapest). A Pázmány Péter Tudományegyetemen latin és történelem tantárgyakból szakvizsgát tett (1921), régészetből bölcsészdoktori fokozatot szerzett (1922). A Zeneakadamémia fuvola tanszakának növendéke (1921-1923). A Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára Népvándorláskori Gyűjteményének szakdíjnoka (1923-1926), majd múzeumi segédtisztje (1925). A gyűjtemény kezelője (1930-tól), majd a Régészeti Tár igazgatója. 1944-45-ben a MNM főigazgatójának távollétében ellátta a múzeum vezetését, ebben nagy segítségére volt orosz tudása. 1945. április 13-án lemondott, de nyugdíjazásáig (1945) a Régészeti Tár igazgató őre maradt. Felelősségének téves megállapítása miatt először 1945-ban, majd másodszor az Eszterházy kincs elvitelével kapcsolatban (1949) másodszor is nyugdíjba helyezték. Ezt követően fizikai munkásként dolgozott, de folytatta tudományos munkásságát. Az MTA Régészeti Kutató Csoportjának munkatársa (1959-1960). Ezt követően a Bakony Múzeumban (1963-1964), majd újból az MTA Régészeti Kutató Csoportjánál (1964-1965) dolgozott. A régészet és zene mellett fontos érdeklődési területe volt az ötvösművészet. Vizsgálta a fémtárgyak készítési technikáját, ehhez elsajátította az ötvösmesterséget, sőt ötvösként is dolgozott. A háború utáni években, a múzeumból történő eltávolítása után ötvösműveivel kereste kenyerét. 25. Baky(I) Győző (1902. aug.14. Budapest - 1972. márc.19. Budapest): festőművész, restaurátor. Részletes munkássága megtalálható a Műtárgyvédelem 2002. évfolyamában (Morgós 2002). 1924 márciusában tanulmányútra ment Párizsba, ahol 11 évig maradt. Itt Leon Gauguet-től tanulta a rézkarcművészet minden fajtáját. 1927-től tagja lett a „Fédération Francaise des 43
