Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt

Az 1807-ben alapított Dán Nemzeti Múzeum első és második kurátora C.J. Thomsen és C. F. Herbst, saját maguk konzerváltak műtárgyakat. Az egyszerűbb beavatkozásokat válogatott mesteremberekkel oldották meg. Herbst rendelkezett egy „szakácskönyvvel”, amely a tárgyak kezelését tartalmazta. Az ásatási vizes fa és a vasleletek konzerválását tartotta különösen problematikusnak, konzerválási kísérleteket végzett, amelyeket pontosan dokumentált (Madsen 1987). Neves restaurátora volt még a Dán Nemzeti Múzeumnak Georg Rosenberg. 1895-1940 között állt a múzeum alkalmazásában. Szerves és szervetlen tárgyakat is konzervált. A múzeum számos nagy konzerválási programjában - pl. a Hjortspring csónak - vett részt. 1917-ben vas és bronzkonzerválási eljárást publikált (Rosenberg 1917). Galvánikus és elektrolitikus fémkonzerválási eljárásokat alkalmazott. Kísérletezett régészeti textíliák konzerválásával is.

A restaurálás fejlődése szempontjából nagy fontosságú a 19. század végére és a 20. század elején a vegyészeket foglalkoztató múzeumi kémiai restaurátor laboratóriumok létrejötte. Ezekben a műtárgyak károsodási okainak feltárását, anyagaik, korróziós termékeik kémiai elemzését és korszerű eljárások kidolgozását végezték.

A Királyi Porosz Múzeumok berlini kémiai és restaurátor laboratóriuma (1888-)

A világon az első kémiai restaurátor laboratórium kialakítására - ami felszerelésével és munkásságával példaképül szolgált a későbbiekben létrehozott múzeumi laboratóriumokhoz - Dr. Friedrich Rathgen (1862. jún. 2. - 1942. nov. 19.) kémikust alkalmazták 1888-tól. Alkalmazását a múzeum gyűjteményében az egyiptomi ásatások leleteinek, különösen a mészkőtárgyak felgyorsult romlása indokolta. A múzeum vezetése felismerte, hogy a károsodás ellen csak egy kémiai és restaurátor laboratórium felállítása lehet hatékony. Külföldről is sokan keresték fel a laboratóriumot személyesen tájékozódás céljából és szakmai tanácsokért. A labor fennállásának első 10 éve alatt Rathgen áttekintette és kritikailag értékelte a kulturális javak konzerválásának, restaurálásának és fenntartásának ismert eljárásait, módszereit. Gyakorlati módszereket is figyelembe véve megírta az első átfogó restaurátor kézikönyvet, melyet „Régiségek konzerválása” címen 1898-ban adtak ki. 1905-ben megjelent a kézikönyv angol változata, majd 1924-ben és 1926-ban a jelentősen kibővített 2. és 3. kiadása.

A British Múzeumhoz rendelt kémiai restaurátor laboratórium (1919-)

1919-ben a Department of Scientific and Industrial Research a British Museum-hoz rendelt konzultánsként alkalmazta Dr. Alexander Scott vegyészt, hogy tudományosan vizsgálja meg és tárja fel a károsodások okait és hatásos kezelésekre tegyen javaslatot. Felállítottak egy kis laboratóriumot és 1924-től Dr. Harold Plenderleith is csatlakozott a munkához. Az 1920-1930-as években Scott és Plenderleith munkásságával - Friedrich Rathgen berlini és Gustav Rosenberg kopenhágai munkásságát és laboratóriumait példának tekintve - megteremtették a tudományos konzerválás alapjait Angliában. A laboratóriumot 1930-ban a British Museum-hoz csatolták.

8