Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt

A RESTAURÁLÁS TÖRTÉNETE A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN 1960 ELŐTT

Morgós András

A múzeumi restaurálás kialakulását meghatározta a múzeumok alapításának ideje és a gyűjtemények fejlődése. Az első nyilvános múzeumok a British Museum (1759), a kasseli Fridericanium (1778), a Louvre (1791), a Magyar Nemzeti Múzeum (1802), a Görög Nemzeti Múzeum (Aegina) (1829) és a Prado (1830) voltak. Magyarországon az első nyilvános gyűjtemény gróf Teleki József író és műgyűjtő 1763-ban létrehozott könyvtára, ásvány- és álattani gyűjteménye volt, Marosvásárhelyen a Szt. (István) Király és a Szt. György utcák Piac felőli szegletein a „Teleki házban”, amely mindig nyitott volt az ismereteket gyarapítani vágyók számára. (Benkő) 1772-ben Teleki a marosvásárhelyi református kollégium főkurátora lett, így a gyűjtemény a „kollégium természettudományi előadójává, a tudós professzorok és a diákság szemléltető eszköztárává” vált. Sajnos Marosvásárhely első múzeumi gyűjteményének mára egyetlen darabja sem ismeretes. (Bónis)

A múzeumokban a restaurálás kialakulása a 19. századra tehető.

A MÚZEUMI RESTAURÁLÁS KIALAKULÁSA EURÓPÁBAN

Az első régészeti „restaurátorok” maguk a feltárók voltak. Ismert ilyen irányú tevékenységéről a Tróját és Mükénét feltáró Heinrich Schliemann, vagy az egyiptológus Flinders Petrie, aki még le is írta az általa alkalmazott restaurálási eljárásokat (Petrie 1888).

Az első múzeumi „restaurátorok” közé tartozott az 1840-es évektől 1857-kö- rüli haláláig a British Múzeumban dolgozó John Doubleday, aki a híres Portland vázát restaurálta (Budge 1925).

Doubledayt Robert Ready követte, aki 1858/59-ben lépett be a múzeumba és 1903-ban halt meg.

7