Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kovács Petronella: Gondolatok a 30 éves egyetemi tárgyrestaurátor képzés kapcsán

telek nem teljesítése magával vonja az intézmény visszaminősítését, ami a múzeum elnevezés használatának visszavonásával jár.

Minthogy a tárgyrestaurátorok képzését minden - közép- és felsőfokú tanfolyamok, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködésben egyetemi - szinten a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi, Módszertani és Képzési Osztálya végzi22, természetesen meghívott oktatókkal kibővítve, sem az osztály személyi állománya, sem a rendelkezésre álló terület23 nem teszi lehetővé egy évben 10-12 fő asszisztens képzésénél többet. Ez a létszám azonban behatárolja az egyetemre jelentkezni tudók számát. Felmerül a kérdés, szükséges-e az egyetemre jelentkezés feltételéül szabni az asszisztens végzettséget. Harminc évvel ezelőtt, amikor ez a határozat született - mint említettük a jelentkezés feltétele több éves múzeumi gyakorlat is volt - kidolgozói szűrőnek és előkészítőnek szánták a tanfolyamot. A hallgatók betekintést nyertek a sokak számára misztikus, de valljuk meg, gyakran nem fehér köpenyes szakma rejtelmeibe, s vagy elnyerte tetszésüket és továbbtanultak, vagy más szakma után néztek. A betekintésen és elriasztáson túl az asszisztens (korábban alap) tanfolyam és a ráépülő egyetemi képzés létrehozói a bolognai folyamatot24 és a kreditrendszert25 jócskán - 25 évvel - megelőzve már az 1970-es években kétlépcsős nappali tárgyrestaurátor oktatást álmodtak és terveztek meg.26 Miután ez a főiskolán belül nem jött létre, hívták életre az asszisztens tanfolyamot feltételként szabó két éves felsőfokú, szintén iskolarendszeren kívüli ún. szakrestaurátor tanfolyamokat. A tanfolyami képzések minden szintjén meghatározták, hogy önállóan milyen korlátok között, illetve milyen magasabb végzettségű szakemberek - jelen esetben egyetemi diplomával rendelkező tárgy restaurátorok - vezetésével mit végezhetnek el a közép, illetve a felsőfokú tanfolyami bizonyítvány birtokában lévők. A közép és felsőfokú tanfolyam együtt főiskolai végzettséggel egyenrangú lett volna, míg az egyetemi képzés értelemszerűen egyetemi oklevéllel zárul. Minthogy azonban a tanfolyami képzéseket - a főiskolával, illetve gyakorló iskolájával még az 1970-es években folytatott eredménytelen tárgyalások miatt - az MRMK, majd a KMI és ezek jogutódjaként a Magyar Nemzeti Múzeum szervezte, illetve szervezi, így csak tanfolyami bizonyítványt bocsáthat ki. Szükséges lett volna (lenne) az egyetemnek és a múzeumnak a tárgyrestaurátorok egyetemi képzéséhez hasonlóan ezen a téren való együttműködésére is. A felsőoktatási törvény az egyetemeknek mind iskolarendszeren belüli szakképzésre, mind főiskolai szintű képzésekre, mind az oktatási területükhöz hasonló kutatást végző intézményekkel való együttműködésre lehetőséget ad.27 Természetesen érthető a tárgyrestaurátor tanfolyamokat amúgy is gyanúsan szemlélő, sőt az egyetemi képzést is tanfolyamnak emlegető restaurátor szakma ódzkodása a jelenlegi master28 (egyetemi) fokozat alatt törvény adta lehetőségként létrehozható, a bolognai megállapodás értelmében a felsőoktatás minden területén javasolt bachelor^ (főiskolai) fokozat ellen. Pedig ha belegondolunk, számos, a restaurálás területén végzett munkához nincs szükség egyetemi végzettségre, ez természetesen nemcsak a tárgyrestaurálásra, hanem a képzőművészeti alkotások restaurálására is vonatkozik. Nem feladatunk e tanulmány keretében behatóbban foglalkozni a restaurálás napi gyakorlatával, de egy említés erejéig: köztudott, hogy a „nagy” műemléki munkákon, akár kő52