Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt

1937. május 27.-én Kalmárt megbízta a főigazgató a Történeti Osztály konzerváló műhelyének a vezetésével (75-1937 Főig). 1941-ben fémtárgyak konzerválásának felügyeletével bízták meg (53-1941 Főig.). Személyi munkajelentéseiben 1941-ig található konzerválási restaurálási munka feltüntetése, később fegyvertörténészként tevékenykedett.

Zsiga József0 a Fővárosi Múzeum restaurátora három hónapon keresztül a Történeti Múzeum (MNM) laboratóriumában Kalmár János vezetése alatt sajátította el „a vas és fémkonzerválás módozatait, tanulta a sérült és hiányos műtárgyak kiegészítésére vonatkozó eljárásokat is. Ezek elsajátítása után úgy a Történeti Múzeum, mint a Fővárosi Múzeum leletanyagának és műtárgyainak konzerválásait és restaurálásait laboratóriumunkban önállóan végezte.” (78- 1950 Főig.)

A Régészeti Osztály Méri-féle kerámia restauráló műhelye (1932-1942)

A Régészeti Osztály kerámia műhelyének működése Méri István2' 1932. évi belépésével kezdődött és 1942. évi távozásával szűnt meg.

Márton Lajos a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, aki egyben abonyi föld- birtokos is volt és így az ifjú Mérit a faluból jól ismerte, segítségként az érettségi után 1932-ben a múzeumban szegődményes szobrász minőségben alkalmazta a Régészeti Osztályon restaurátornak. 1937-1939 között díjnoki, majd 1939-1942 között segédtiszti besorolásban tevékenykedett. A múzeumban hamar elsajátította a restaurálási mesterfogásokat. Különösen a kerámiatárgyak helyreállításában jeleskedett. A kerámia-kiegészítésben alkalmazott módszereit 1939-ben publikálta. A kerámia-töredékek összeállításánál az alig észrevehető illesztési felületeket a szakmában „Méri-féle csatlakozásoknak” nevezték.

Restaurátorként a legkülönbözőbb korokból származó régészeti leletekkel foglalkozott. Ez felkeltette érdeklődését a régészet iránt. Ehhez járult még, hogy kiváló rajzoló tehetségének köszönhetően a múzeum régészei szívesen foglalkoztatták ásatásokon. 1934-től számos - őskori, római kori, népvándorlás kori, honfoglalás kori - ásatáson vett részt, így elsajátította a feltárási munkát is. Tompa Ferenc elismert ősrégész rábízta a tószegi ásatásának a vezetését. Érdeklődése egyre inkább a régészet felé fordult, de a restaurálást sohase felejtette, szívesen töltötte az időt restaurátorok körében. Saját ásatási anyagát még az 1960-as években is restaurálta.

Méri idejének elismert kerámia konzervátora volt. Tudását szívesen adta tovább, pl. 1935-ben Latabár Károly a váci múzeum konzervátora vett részt nála „preparálási és konzerválási gyakorlaton”. (163-1935 Főig.)

A műhelyben 1938-1940 között Márton András kisegítő munkaerő segített Mérinek a kerámiarestaurálásban és gipszmásolatok készítésében (1938., 1940. évi jelentések Rég.O.) 1941-1942-ben Máriafai Judit napidíjas kerámiát restaurált Méri mellett. (1941.,1942. évi jelentés Rég.O.)

24