Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt

1937-ben 4 hónapig a portás melletti szolgálatból a lakatosműhelybe (mechanikus műhely) helyezett Szeder Mihály végezte a fémkonzerválást. 1937 októberétől helyezték a műhelybe Kiss Jenőt'7, aki 1961. évi nyugdíjba meneteléig végezte a fémkonzerválást. 1949-től dolgozott mellette Baski Sándor'8.

Kalmár János'8 oki. gépészmérnök 1930. május 1 .-én került a Történeti Osztályhoz, mint fizetéstelen gyakornok. Átmenetileg segédkezett a mechanikus műhelyben. „Egyébként kiválóan restauráló munkákkal foglalkozik” (1930. évi jelentés). A fegyvergyűjtemény rendezésében, Dr. Tóth Zoltánnak segédkezett a fegyvergyűjteménynél, konzerváló, restauráló munkákat végzett, de részt vett más muzeális teendőkben is.(1931.-évi jelentésből, 35-1932 TO) Elsősorban az osztály fegyvercsoportjánál dolgozott, másodsorban a legkülönbözőbb nemű tárgyak konzerválását végezte (48-1931 TO). A „... munkáiban kiváló szakképzettséget és olyan ügyességet mutatott, amely a jövőre nézve nagy reményekre jogosít.” (Varjú Elemér a Történeti Osztály igazgatója által Kalmár bécsi ösztöndíjához kiadott működési bizonyítvány, 48-1931 TO)

1931- ben a múzeumi tárgyak konzerválásán túl a Főváros megbízásából az aquincumi víziorgona restaurálási és rekonstruálási munkáit végezte. (Kalmár 1931. évi munkajelentéséből, 35-1932 TO)

1932- ben Varjú Kalmár kinevezését kérte az elhunyt Szauberer Tivadar gépészmérnök helyére, a Történeti Osztály mechanikusi teendőinek ellátására. (36/1932. TO)

Kalmár 1935. augusztus 23. és november 2. között németországi tanulmányúton vett részt. Az útról készített jelentéséből a következőket tudhatjuk meg (173-1935 Főig):

„Berlinben az Állami Múzeumok Kémiai Laboratóriumában Dr. Carl Brittner professzor vezetése mellett elsajátította a bronz, vas, fa, bőr, ólom, agyag stb. tárgyak konzerválási és restaurálási módszereit, a konzerválási anyagok elkészítését és használatát. Dr. Neugebauer professzor laboratóriumában a márvány-, cserép- és kőanyagok megóvásával, javításával és új anyaggal való pótlási munkálataival foglalkozott. A Museum für Völkerkunde laboratóriumában a magnélküli vasleletek meleg úton való konzerválásával végzett kísérleteket. Dahlemben a Museum für Völkerkunde laboratóriumában a szerves anyagok: bőr, fa, prém, textiliák konzerválási eljárásait sajátította el. A Zeughaus műhelyében a különböző vastárgyak, fegyverek, páncélok, páncélingek mechanikai úton végzett konzerválásával szerzett tapasztalatokat. Megtekintette Charlot- tenburgban „a dr. Hildebrand igazgató úr vezetése alatt álló újonnan berendezett bútorkonzerváló telepet, ahol a szú által veszélyeztetett bútorokat telítési eljárással teszik ismét kiállítási célokra alkalmassá.”

Mindezek mellett tanulmányozta Németország fegyvergyűjteményeit Drezdában, Wartburgban, Augsburgban, Nürnbergben és Münchenben „külön figyelem tárgyává téve muzeológiailag a kiállítások technikai és berendezési kérdéseit.”

1936-ban „a konzerváló laboratóriumban a népvándorláskori, honfoglaláskori leleteket és fegyverek konzerválási munkálatait irányította.” (1936. évi jelentésben, 41-1937 TO)

23