Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt

reállítást végző restaurátor és a természettudományos képzettségű szakember együttes munkájának eredményeképpen alakul ki a műtárgyon alkalmazható konzerválási és restaurálási eljárás. Az ilyen jellegű csoport-munka igénye újból csak az 1970-80-as években - a modern restaurálás egyik kritériumaként - jelenik meg. Ezért joggal lehetünk büszkék erre a mintegy 60 évvel korábbi tényre. Gasparetz a világon az elsők között foglalkozott festmények rétegszerkeze­tének tanulmányozásával, a fa hordozó, a festmények pigmentjeinek és kötő­anyagainak mikroszkópos vizsgálatával kombinált mikrokémiai analízisével. Kialakította a múzeumban a mikrokémiai laboratóriumot, mely valójában keve­réke volt a konzervátor és a kémiai laboratóriumoknak, ahol mikrokémiai ana­líziseket, rétegvizsgálatokat, elektrolitikus fémtisztításokat stb. lehetett végezni. Publikációi jelentek meg a mikrokémiai vizsgálatok eredményeinek művészettörténeti vonatkozásairól (1909, 1912), az antik falfestészeti technikák­ról, (1911, 1912), a Magyar Nemzeti Múzeumban és az aquincumi múzeumban található római kori festő-, rajz- és íróeszközökről (1912, 1913) valamint famű­tárgyak konzerválásáról (1913). A nemzetközi művészettörténeti társaság kongresszusain előadással vett részt (1911 München, 1912 Róma). Római előadását ekkor már 50 diapozitív bemutatásával színesítette. A római kongresszuson szakosztályi titkárrá válasz­tották. Képességeire jellemző, hogy ugyanott egyéb feladatai mellett a német­nyelvű előadások olaszul történő jegyzetelésével bízták meg. 1913-1914-ben került sor a Régiségtár kémiai és konzervátor laboratóriumá­nak a kialakítására. A labort Gasparetz tervezte. A kőműves munkálatok 1914. május végén készen voltak (330-1914 ÉRT). Gasparetz már ezt megelőzően 1913 augusztusában megkezdte a laborberendezések beszerzését. A Calderoni Mű- és Tanszervállalat 1913. augusztusában leszállította a fémek elekrolízises tisztításához szükséges felszerelési tárgyakat és anyagokat: plati­nalemez (50x50 mm nagyságú és 0,4 mm vastag) valamint platinadrót, üvegkád, Cupron elem, zseb amper- és voltmérő, marónátron stb. (358-1913 ÉRT). Az Erdély és Szabó Laboratóriumi felszerelések és tanszerek gyára szállította az aknaventillátorral ellátott kombinált porelszívó berendezést és a két (nanométer­rel ellátott légszivattyút (vákuumszivattyú), valamint egy márványkonzolt.(330­1914 ÉRT). Ugyanez a cég árajánlatot adott (1914. június 12.) a laboratórium további felszereléséhez. Ebben 4 db üveg fedelű kőgyurmakád szerepelt (a leg­nagyobb 2x1x1 m, a legkisebb 1x0,35x0,35 m méretű volt) (330-1914 ÉRT). A vegyszereket Jenes Vilmos Fő u. 27. sz. alatti „Fekete Medvéhez” címzett gyógyszertárából szerezték be. Többek között ciánkáli, ammónia, 100 kg paraf­fin stb. szerepelt a vegyszerek között (363-1913 ÉRT, 377-1914 ÉRT). Lipcséből ezüst, arany és egyéb fémek tisztítására alkalmas Renovirin (Georg Jacob GmbH) szert vásároltak (514-1914 ÉRT). Gasparetz a MNM tárgyain kívül vidéki múzeumok számos műtárgyát is kon­zerválta (pl. Gáva-Katóhalom fém leletegyüttes, nagykállói bronz sisak, vaskori kard (Nyíregyháza) stb. Több új konzerválási eljárást vezetett be (pl. fémleletek elektrolízises tisztítása). A korábbi sellakkos kezelést a tárgyakból kloroformmal távolította el. Impregnálásra paraffin helyett cellont (acetát-cellulóz alapú lakk) 14

Next

/
Thumbnails
Contents