Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella - Bakayné Perjés Judit: Bőrrel borított, rézveretekkel díszített erdélyi láda restaurálása
BŐRREL BORÍTOTT, RÉZVERETEKKEL DÍSZÍTETT ERDÉLYI LÁDA RESTAURÁLÁSA Kovács Petronella - B. Perjés Judit A láda a legrégebbi tárolóbútor, használata változatos és sokcélú, egyaránt szolgált ruhanemű, iratok, pénz, ékszerek, háztartási felszerelések és termények tárolására, nem utolsósorban egyetlen más bútortípus sem alkalmas jobban szállítási célokra. Virágkorát a reneszánszban élte, a barokk korban a főúri, nemesi, és polgári háztartásokban egyes, korábban ritkaságnak számító bútortípusok - pl. szekrény, komód - általánossá válásával ugyan háttérbe szorult, a paraszti udvarokban azonban még a 19. században is jelentős szerepet játszott. Erdély sajátos kultúrájában a ládák a 18. században minden társadalmi rétegben fontos helyet foglaltak el. A rakott, faragott, festett vagy testetlen darabok mellett a ládákat “nem ritkán bőrrel vonták be, zárral és lakattal vagy mindkettővel csukták”1 A bőrborítás díszítésére a legkülönbözőbb megmunkálási módszereket alkalmazták: domborítás, bemetszés, aranyozás, festés, pecsételt minta. Kedvelt volt a felület szegekkel való kiverése, mivel a technikából eredően számos lehetőség kínálkozott változatos motívumok kialakítására. “Az magyar hintónak az hátulsó bakjára nagy öreg, fekete bőrrel borított, ónos szegekkel czlfrán megvert ládát tettenek, abban kivált ha pompás vendégségre vagy lakodalomban mentek, úr, asszony köntöseit, szoknyáját s egyéb portékáit mind bérakták.”2 “Szükség esetén a hintó és kocsiládákat is használatba vették a házukban is. ”3 A bőrös ládák veretei, pántjai és egyéb fém díszítő elemei általában vasból, sárgarézből készültek, lehettek ónozottak, aranyozottak vagy ezüst veretesek is. “II. Rákóczi Ferenc pedig még Konstantinápolyba is levitte magával fekete cápabőrrel borított, pléhekre és virágokra ezüstből kivert megcifrázott, négy medveforma ezüst lábú ládácskáját."4 89
