Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Lakatosné Pammer Gabriella: A bronzkor kemencéje: funkcióvizsgálat kísérleti régészeti módszerekkel

Restaurálás és bemutatás

A kemencét a Matrica Múzeum új állandó kiállításának bronzkori enteriőrjében kívántuk elhelyezni. Az újabb konzerválást-restaurálást az ásatáson készült dokumentációk: fotók, rajzok, feljegyzések segítették. A helyreállítás a sérülést követően jóval nehezebb feladatot jelentett, viszont lehetőség nyílt több olyan részlet megfigyelésére, amire az ép kemence konzerválása során nem lett volna mód: pl. a munka során egyetlen vesszővázra utaló nyomot (vesszőlenyo- matot) sem találtunk a töredékekben.

A kemence egyes elemeit a restaurátorműhelyben egyenként kellett megerősíteni ahhoz, hogy ragaszthatóak legyenek (Néhány át nem égett agyagos, földes töredék konzerválására és beépítésére rossz megtartásuk miatt nem volt lehetőség). Megerősítésükre a korábban alkalmazott műanyag (PVB) helyett egészségvédelmi szempontból (a konzerválást zárt térben végeztem, nagy mennyiségű kon5. A kemence restaurálás közben. The oven during restoration.

zerváló anyag felhasználásával)

Plextol márkanevű akrilszárma- zék vizes diszperzióját alkalmaztam. A kemence konzervált töredékeinek ragasztását PVB (polivinil-butiro-ace- tál) denaturált szeszes oldatával, melegen végeztem.

Első lépésként a rostély, és az ezt megtámasztó négy tartóelem töredékeit ragasztottam össze. Ezek a kemence legfontosabb részei, mert kupolaszerűén ívelt formájukkal stabilan tartják a rostélyt. Szerencsére ezek alig sérültek meg. Az összeragasztott kemencerostélyt egy 70x90 cm-es falapra erősítettem, négy db vas tartóelemmel. A keskeny fémlapok emelték meg a rostélyt a tűztér fölé, a feltételezett 18-20 cm-es magasságba, így a tűztér aljának összeragasztott darabjai a falap síkjára kerülhettek.

Összeépítettem a kemence oldalfalának töredékeit a rostély magasságáig, majd a felette lévő ovális felmenő fal meglévő darabjait is a helyükre illesztettem. Az összeépítéskor derült ki, hogy a tűztér szintjén, a tüzelőnyílással szemben eredetileg egy kb. 7 cm átmérőjű kör alakú nyílás volt, ami valószínűleg a füst elvezetésére szolgált. Az erősen megrongálódott töredékek beazonosítása után az eredeti kör alakú nyílást rekonstruálni lehetett. A legnehezebb művelet a tüzelőnyílás összeállítása volt. A kemence ezen a részen sérült meg a legjobban. A nyílás átégett paticsos, íves tapasztása ugyan jó állapotban megmaradt, de

27