Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kralovánszky Mária: Tüll, selyem, történelem : Rhédey Klára díszruhájának restaurálása
vissza. így került sor a behúzott derékvonal megszüntetésére. A varrás kibontása után a selymen tisztán kivehetően látszódtak az eredeti hajtások élei. Eszerint a szoknya elől 4 centiméterrel rövidebb volt, mint most, hátul pedig 10 centiméterrel hosszabb. Miután a húzástól kikopott, szakadt selymet alátett folttal megerősítettem, kiegészítettem, az eredeti hajtásokat visszaállítottam, és egy övszalaghoz rögzítettem. A szoknya alján körbefutó 5 cm széles és 5 m hosszú ezüst lamellával hímzett tüll csíkot, pontosabban annak össze- kuszálódott, szakadt és hiányos maradványait lefejtettem. A még meglévő tüll annyira mál- lékony volt, hogy restaurálása teljesen hiábavaló lett volna. Mint a vállfűző ujjánál, itt is új pamuttüllre ültettem át a hímzést. A többféle geometrikus minta között voltak épségben egyben maradt részek, melyeket az eredeti tülltől megszabadítva, rávarrtam az új tüllre. Más részek a lazább mintájuk miatt felbomlottak, a lamellák összekuszálódtak. Ezeknél a kiszabadított lamellákat kiegyenesítettem, kisimítottam, majd az eredeti mintának megfelelően hajtogattam és rögzítettem a tüllre. Persze nagyon sok lamella hiányzott. Pótlásukra még csak gondolni sem lehetett, mert manapság ilyen már nem létezik, de még csak hasonló sem. Ezért úgy varrtam fel a meglévő hímzésrészeket, hogy a hiányok egyenletesen elosztódjanak a csík teljes hosszán. A szoknya aljának élére varrt vastag műselyem zsinórt, mint későbbi és rossz kiegészítést lefejtettem. Ekkor láthatóvá vált az eredeti, megkopott, szakadt zsinóros ferdepánttal elszegett szél. Bontás nélkül új selyemmel lefedtem, majd koptatónak új, vékonyabb és megfelelő hosszúságú pamutzsinórt varrtam fel. A virágtöves mintájú hímzés teljesen ép volt. Mindössze pár elszabadult 141
