Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása
átkristályosodott, s igen törékennyé, sérülékennyé vált. Arról, hogy közvetlenül az előkerülése után milyen beavatkozás történt a tárgyon, nem tudni. Véleményem szerint legvalószínűbb, hogy utoljára - az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején - Baki Győző restaurálta. A tisztítást vákuumos, cerezines konzerválás27 követte, ennek most, az újrarestau- ráláskor vannak következményei. Gipsszel egészítették ki, melyet semleges színűre festettek. (8. kép) A maga nemében a kiegészítés igen korrekt volt, de mára több helyen megrepedt, a festék lepattogzott, s Kocsis László újabb kutatásai szerint régészeti szempontból már nem teljesen helytálló. Restaurálás, rekonstrukció készítése A gipsz eltávolítása igen könnyen ment, mivel az sohasem tapadt megfelelően a viasszal átitatott tárgyhoz. (9. kép) Sajnos viszont - a sportsisakkal ellentétben - ebben az esetben az anyag állapota miatt nem tudtuk a cerezint még nagyjából sem eltávolítani a sisak anyagából. (10. kép) A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az évtizedek folyamán a kövek, és a sisakborítás a legváltozatosabb anyagokkal bekenve került „felfrissítésre” (cerezin, padlóviasz és méhviasz keveréke, celluloid, oxilinlakk28 és Paraloid biztosan szerepelnek a listán)29. Valamikor az utóbbi évtizedek során másolat is készülhetett róla, erről tanúskodik, hogy a sisak apró repedéseiben, a borítás alá beférkőzve, a kövek mentén szilikon- gumi-maradványok is voltak. A sisak belsejében kavicsok, a belehullott arcvédő töredékeinek a lenyomata, cerezinnel és celluloiddal átitatott korrózió, kavicsos föveny volt. Ezek kitakarítását nem sikerült teljes mértékben 9. kép. A gipszkiegészítés belülről, az arcvédöt megoldani annak ellenére, hogy ma összeha- tartó alumíniumdrótokkal sonlíthatatlanul több eszköz áll rendelkezésünkre erre a célra, mint annak idején volt. Ha nem lenne viasszal átitatva, alapos megerősítés után mechanikusan teljes mértékben az eredeti felületig vissza lehetne szedni a szennyeződéseket. Ez így, viaszos állapotban már mai tudásunk szerint - nem lehetséges. A sisak anyagát az egy nagy törés mellett (ezt eredetileg nem tudni, mivel ragasztották össze, de gipsszel volt kitöltve) számtalan repedés gyengítette. Ezeket az apró, szabad szemmel alig látható hajszálrepedéseket - amennyire az lehetséges - a viasz tartja össze. Megerősítésükre kísérletet tettünk műgyanta ragasztó becsorgatásával a némileg felmelegített anyag réseibe, ez tart egy keveset, de hatásfoka a kedvezőtlen körülmények miatt messze alatta marad a kívánatosnak. A belső tisztítással egy idő után fel kellett hagyni, mert a tárgy még a magas fordulatszámú géppel, kővel való csiszolás rezgését sem viselte volna el. A két arcvédő lemez a sisakharangba kissé becsúszva korrodálódott a tárgyba. Az 10. kép. A sisakharang a gipsz eltávolítása, az első tisztítás után 50
