Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása
Sajnos igen hiányos a bevonat, ennek ellenére teljesen bizonyosra vehető, hogy a taréj oldalán lévő, tollakat imitáló díszítések felváltva voltak sárga és fehér színűek, a sisak alól kilátszó stilizált hajtincsek sárgák lehettek, a kígyók fehér alapból sárgaréz színűén emelkedhettek ki, s a csillagok szintén sárgán díszlettek a sisakharangon. A sisak restaurálása A sisakot feltehetően már több ízben restaurálták. Erről a belsejében található legkülönfélébb anyagok tanúskodnak. A hiányos, sok helyen törött, deformálódott sisakra - feltételezésem szerint első restaurálása alkalmával - több gipszes kiegészítés, megerősítés került. Feltehetően valamivel kezelt gipszet használtak (enyvet, vagy speciális kolloid anyagokat tartalmazó növényi kivonatokat, pl. mályvagyökér főzetét)9. Ezek lassú kötést eredményeznek, de a kötés és száradás után a gipsz szinte csontkeménységű lesz. A kezelések során sem engedett a kitöltő anyag keménysége, így a két kígyó fejéből - ami meglehetősen hiányos, teljes mértékben átkristályosodott, nagyon vékony - a megsemmisülés kockázata nélkül a kitöltést nem tartottuk eltávolíthatónak. Más részeken - pl. a hajtincsekből, a taréj egyes részeiből - sikerrel kiszedtük. Feltehetően az egyikféle textil beépítése is - mely a gipsz tartását volt hivatva növelni - a gipszes megerősítéssel egyidejűleg történhetett. Ezeket enyvvel ragasztották be. Egy következő restaurálásról tanúskodik a másikféle textilanyag beragasztása - műgyantával.10 Feltehetően ekkor történt a sisak „vákuumos konzerválása” is.11 A kiegészítések jelentős része ún. „Baki-féle csodamasszával”12 történt. A sisak az átvételekor igen gyenge állapotban, szétesőben volt, a ragasztások szétváltak, a kiegészítések egy része kihullott, a ragasztások megerősítését szolgáló textildarabok lógtak. A tárgy felülete - a vastag cerezinrétegnek köszönhetően - egységesnek tűnt a maga feketés barna színével. A csodamassza vagy Baki-paszta eltávolítása egyszerű melegítéssel majdnem teljes mértékben sikerült. Ugyancsak sok cerezint is vissza lehetett törölni a melegítés (60-70 °C) során. A legegyszerűbb lett volna lúgos vízben kifőzni a viaszt a tárgyunkból, de ezt az ónozott felület miatt nem tehettük, így maradt a benzines oldás és a felületaktív anyagot tartalmazó fürdőben való főzés. A letisztítás után a sisak felülete zöld korróziós foltokkal tarkított, mind az ónozott, mind az ónozás nélküli felületeken. (5. kép) Mielőtt a tisztítás folytatódott volna, a sisak belsejéből el kellett távolítani a még megmaradt durva textildarabokat. Ezt követte a szakadások megragasztása. Mivel a sisak anyaga igen vékony, s némi deformálódásokat a ragasztásokkal vissza kellett húzni, erősítésül - szükség szerint - japánpapírt, üvegpaplant, vagy selyemszövetet használtunk. A ragasztást Eporezit R313 epoxi típusú ragasztógyantával végeztük. A darabok ilyen módon történt helyreigazítását a hiányok pótlása követte. A hiányzó részeket nagy vonalakban megmintáztuk plasztilinbői, majd azt gézzel megerősített szilikonnal borítottuk. Belülről 5. kép. A nagy vonalakban mcgtuintázott kiegészítés 47
