Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása

eltávolítottuk a plasztilint, s a zsírmentesítést követően anyagában színezett, töltött Eporezit FM 2014 epoxigyantával elvégeztük a kiegészítést. A szilikon eltávolítása után következett a kiegészítés kidolgozása. Csak e műveletek elvégzése után folytatódhatott a sisak tisztítása. A zsírtalanítás után a tisztítást mechanikusan végeztük el. Felmerült a gondolat, hogy az ónozott bronzok tisztítása céljára kidolgozott oldatot15 alkalmazzuk, de mivel sárgarézre ez ideig nem próbáltuk ki, s köztudott, hogy a sárgaréz viselkedése sok vonatkozásban eltér a bronzétól - s ezt a módszert különben is az avar bronzok ónozási technikáját figyelembe véve dolgozták ki -, nem kísérleteztünk vele, hanem a klasszikus megoldást választottuk, inkább az aprólékos mechanikus tisztítás mellett döntöttünk. Az ónozott felületek felpolíro- zását újbóli áttisztítás, semlegesítés követte, s ezután a konzerválást Paraloid B 72 (akrilát- metakrilát kopolimer) aceton-xilol-toluol-os oldatával végeztük. (6., 7. kép)

6-7. kép. A restaurált sisak oldal- és hátulnézete

Eskü téri sisak

A másik sisak Intercisa III. típusú, újrarestaurálása szintén most fejeződött be. (Leltári száma: 10.1951.252. Először 110.1899 szám alatt jegyezték be.) E sisaktípus az elnevezését Intercisa16 római katonai tábor és település neve után kapta,17 ahol számos, hasonló sisak került elő, 1909-ben18, 1967-ben, 1974-ben és 1983-ban. Az első, 1909-es feltárás során egy római kori épület leégett maradványai között „rakásra hányva” feküdtek a sisakok, melyek a nagy hőség hatására egész tömbökké álltak össze, írta Hekler Antal: „Még nehezebb munkát adott a részletek szétválasztása, midőn ezt beszállítás után a Nemzeti Muzeum laboratóriumában megkíséreltük. A tűz és a rozsda a vasat törékennyé és porhanyóssá tette, a leggyengébb ütésre vagy nyomásra már szétomlott.

Tekintve, hogy a töredékek között a sisakok összes jellegzetes alkotó részei szerepeltek, remélhettük, hogy sikerülni fog a romokból legalább néhány sisakot eredeti alakjában felépítenünk. A rekonstrukczió nagy türelmet és elővigyázatot igénylő munkáját az intézet mechanikusa Kemény József végezte elismerésre méltó igyekezettel e sorok írójának állandó irányítása és fölügyelete mellett. A sisaktestek szilárdságát csakis gipsszel való kiöntéssel és drótváz beillesztésével lehetett biztosítani. Az összeállítás úgy történt, hogy mindennemű kiegészítést a gipsz fehéren hagyásával azonnal felismerhetővé tettük. Főtörekvésünk oda irányult, hogy a végzett munka ellenőrizhetőségét mindenkorra biztosítsuk.”19

48