Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása

2. kép. A sisak képe a múzeumba kerülésekor

3. kép. Az anyag szakadásai a sason (restaurálás után)

borítással igen nehéz lenne forrasztás nélkül megoldani, valószínűbb, hogy a már kialakított díszített felületből, sablonnal nyomták ki utólag. A taréj tetején az anyag nyújtásából, majd visszanyomásából adódott felesleget bevágással, majd átfedéssel tüntették el. A tárgy belsejében kalapálás nyomai nem fedezhetőek fel, holott a domborítással készült sisakok belsejében ez még igen korrodált állapotukban is látszik, akár szabad szemmel is.6

A sisak felülete helyenként fehér színű fémmel borított. A munka folyamán sok helyen tűntek elő a felület bevonatának maradványai. Jól körülhatárolható részeken - ellentétben a sisak egyéb felületeivel - még a munka során sem, egyáltalán nem volt található az ónozás nyoma. Minthogy már a tisztítás kezdetekor élénk sárga színű alapfém bukkant elő, feltételeztük, hogy az sárgaréz. Véleményem szerint bizonyítottnak tekinthető az a feltevés, hogy a sisak felületén a díszítés kiemelésére sárga és fehér fémszíneket használtak. Ez a polikróm hatás összhangban van a római ízléssel. (4. kép) Az anyagvizsgálat, melyet dr. Járó Márta vegyész7 (Magyar Nemzeti Múzeum, Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztály) végzett el, az előzetes feltételezéseimet megerősítette.8

46

4. kép. Az ónozás maradványai