Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről
rétegben hordták fel. Az ezzel festett motívumok gyakran teljesen kiestek a felületből, negatív lenyomatot hagyva a csupasz vakolaton. A jelenség egyik magyarázata lehet, hogy a nagy szemcseméretű pigmentek kötőanyag-szükséglete jelentős, akár meg is haladhatja a színt adó komponens mennyiségét, és ilyenkor a kötőanyag száradása következtében fellépő nagymértékű zsugorodás képes feltépni a festéket. Thébában számos sírban jelentkezik ugyanez a probléma, elsősorban a kékkel festett részleteken18 (8., 9. kép). Az egy munkamenetben felfestendő felületekhez a színeket előre kikeverték a kötőanyaggal, majd amikor elfogyott a festék, újabb adagot készítettek. A sírban számos példa mutatja, hogy az egyes színek tónusát nem sikerült minden esetben újra eltalálni. A meny- nyezeti ornamentális szőnyegmotívumoknál például gyakran jól láthatók a különböző tónusú, újonnan kikevert festékkel készült szakaszok, amelyek naponta elkészült felületek is lehetnek. Egy-egy ilyen szakaszon belül néha a festék sűrűsége is fokozatosan változott. Jól nyomon követhető, ahogy a már fogytán levő festéket higítgatták, így halogatva az újabb adag kikeverését. A kb. 9x1 m-es sávot ezek szerint három lépcsőben készíthették (6. kép). A feketével festett felületek mindenhol elhalványodtak, néha kiestek, gyakran a környező vakolattal együtt. Ezért szabad szemmel néhol gyengén vagy már egyáltalán nem láthatók (5. kép). így történt ez a déli zárófal keleti részén a 12 fáraó alakja mellett a neveket tartalmazó okker mezőkben a fekete hieroglifákkal is (10. kép). Lumineszcensfelvételt készítettünk az esetleg visszamaradt kötőanyag kimutatása céljából, de erre utaló nyomok sajnos nem mutatkoztak19 (11. kép). Az infrafelvételek viszont segítettek az elhalványult feliratok felismerésében. A már a múlt században is rosszul látható, hieroglif jelekkel írt koronázási nevek egyikét a sírt kutató Champollion tévesen II. Amenhotepnek olvasta. A király nevét magában foglaló kartusról infrakamerával készített kontrasztosított kép alapján azonban beigazolódott, hogy az ikonográfiái jegyei alapján I. Amenhotepnek tűnő király a felirat tanúsága szerint valóban I. Amenhotep.20 A hieroglifák felrajzolásához használt, elhalványodott fekete színről az infrafelvételek alapján megállapítható, hogy nem széntartalmú. Egyes egyiptomi kékkel festett részletekre, többek között a fáraók koronájára, uralkodói jelvényeire, valamint áldozati ajándékokra és virágokra utólag, szemlátomást nem díszítő igényességgel, egy ma fekete színűnek látszó réteget hordtak fel (10., 15. kép). Ezek a kontrasztosított feliratok mellett sokkal erősebben jelentkeztek az infraképen, amelyből a két anyag közti egyértelmű különbség kitűnt. Lumineszcens képük pedig nagy mennyiségű szerves anyagot mutatott (10. kép). Még kérdéses, hogy ez a réteg milyen szándékkal kerülhetett a falképekre. Egyelőre többféle feltevés létezik, az a lehetőség is felmerült, hogy aranyozás alapjául szolgált volna, amelyet azonban nem készítettek el. Érdekes lenne azt is megtudni, hogy vajon miért hordák fel ilyen nagyvonalúan ezt az anyagot az egyébként gondosan kifestett felületekre. 2.4. Sérülések és szennyeződések A falképeket a megfestésüket követő évezredek során különféle káros hatások érték. A falfestmények egyik legnagyobb ellensége a nedvesség, amely elősegíti a vízoldható sók mozgását.21 A 65-ös sír esetében szerencsére nem kell számolnunk a talajvízzel, mert jóval a Nílus vízszintje fölött fekszik. A ritka, de bőséges csapadék a magasabban fekvő sírkápolnák esetében ugyan a sziklahasadékokon beszivárogva általában csak beázásokat eredményez, a hegyekből lezúduló víz azonban a völgyekben összegyűlik, és az ott kialakított sírokban igen jelentős károkat okoz. A sírban eddig csak egy helyen találkoztunk olyan jelenséggel amely feltehetően a közeli sziklahasadékon beszivárgó nedvességgel függ össze. A beugró déli falán, a mennyezet alatt húzódik egy vízszintes irányú, kb. fél méter hosszú, 20 cm széles szennyeződés, 14
