Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Adalékok Mátyás király kódexeinek kötéseihez

háborítatlanul. Közben, a harmincas években, majd 1960-ban, végül 1980-ban néhány kéziratról fényképek készültek. így vált nyilvánvalóvá, hogy - az elsősorban pergamen- kéziratok pusztulása, feltehetően a szakszerű kezelés és megfelelő tárolás hiánya miatt, tovább folytatódott: sokhelyütt halványodott a tinta vagy teljesen eltűnt a szöveg, a pergamen meggyengült, egész sorok szakadtak le. Némely kézirathoz már nem lehetett hozzáérni a további rongálódás veszélye nélkül. A romlási folyamatot még siettette a környezeti légszennyeződés fokozódása és az Egyetemi Könyvtár régóta rekonstrukcióra szoruló, zsúfolt épületében uralkodó áldatlan állapot.

1980-ban a könyvtár élére került új igazgató már úgy látta, hogy a kódexek egyre gyorsuló leépülését azonnal meg kell akadályozni, ellenkező esetben egyes kötetek - közöttük corvinák - menthetetlenül elpusztulnak. Miután e véleményének különböző fórumokon hangot is adott, a közfigyelem a kódexekre irányult.

Végül hosszas előkészítő és szervező munka után, a Művelődésügyi Minisztérium és a könyvtárvezetők döntése alapján, az Országos Széchényi Könyvtár új, budavári restaurátorműhelyében elkezdődött a corvinák restaurálása, az ún. Corvina-program, (ld. Beöthyné Kozocsa Ildikó: A Corvina-program. Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1991-1993 Bp. 1997. 267-285.p.)

A corvinák kötéstechnikai vizsgálata

Az 1970-es években kezdődött az OSZK állományában lévő, majd 1980-tól az Egyetemi Könyvtár corvináinak restaurálása. E munkálatok közben sok, eddig nem ismert kötéstechnikai adat került napvilágra. Bár a szakirodalomban bőséges ismertetés található a hiteles corvinák borítóinak díszítési stílusáról, kevés adat van azonban a könyvkötési technikáról és a kötésre felhasznált anyagokról. A fellelhető ismertetések az alábbiak:

Ráth György 1897-ben a kódexek külső alakításáról szólva a következő megállapításokat írja le: „... a könyvtáblák tölgyfa deszkákból voltak”. Továbbá: „A budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonában lévő - Törökországból 1877-ben visszakapott - tíz kötetnek festett metszése van, és ezek mind bársonnyal voltak eredetileg borítva”.3

Végh Gyula 1940-ben a „Mátyás király Emlékkönyv”-ben - többek között - ezt írja a corvinák anyagairól: „...a pergamen vagy papír ívek cserzetlen fehér marhabörből kivágott bordára vannak fűzve, ...az oromszegély pergamen szalagra varrott, a díszesebbeknél arany vagy ezüst szállal vannak körülvarrva.”4

Hunyady József is foglalkozik a corvinák kötéseivel „A magyar könyvkötés művészete a mohácsi vészig” című könyvében.5 A „Corvin kódexek kötései” című fejezetben - néhol szóról szóra - átveszi Ráth Györgynek a fent említett tanulmányából a technikai leírásra vonatkozó részeket.

Vajon mennyire megalapozottak Ráth Györgynek és Végh Gyulának a megállapításai? Feltehetően csak szemrevételezésen alapulnak, hiszen nem hivatkoznak anyag-, illetve kötésszerkezeti vizsgálatokra.

Az 1970-es évektől az OSZK corvináinak restaurálása közben sok technikai adat került napvilágra, majd az 1980-as években - ugyancsak az OSZK Restauráló Laboratóriumában - sor került a budapesti Egyetemi Könyvtár T'örökországból visszakerült corvináinak helyre- állítására is. A török könyvkötők által átkötött kódexek vizsgálata és restaurálása közben derült ki, hogy két kötet eredetileg nem bársonnyal, hanem bőrrel volt borítva, ugyanis a pergamen előzéklapon bőrmaradványok vannak, amelyek a bőrborítás beütéseiről származnak. (BEK Cod.Lat.2„ BEK Cod.Lat.5.)

Egyes, a corvinákat felépítő anyagok mikroszkópos és kémiai vizsgálataira a Magyar Nemzeti Múzeum szakembereinek közreműködésével nyílott lehetőség.

103