Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Adalékok Mátyás király kódexeinek kötéseihez
A vizsgálatoknak a szakmai kíváncsiságon kívül még egy célja volt: a corvinák kötéstechnikai és anyagvizsgálati adatainak összegyűjtése és rendszerezése talán közelebb visz annak a még ma is nyitott kérdésnek a megválaszolásához: olasz, vagy magyar könyvkötők dolgoztak-e Mátyás király udvarában? Meghatározható-e a kódexmásoló műhely mellett működő könyvkötő műhely sajátos munkastílusa? Néhány corvina kötésének anyagait teljes bizonyossággal sikerült azonosítani. E munkával párhuzamosan összegyűjtöttük a kötések felépítését, kötéstechnikai sajátosságait jellemző adatok tekintélyes mennyiségét. Ezek az adatok a restaurálás során készült jegyzetek, fényképfelvételek, diaképek elemzéséből származnak. A néhány, még nem restaurált kódex jelentős és érdekes forrásul szolgál, mivel részletfelvételek, nagyítások készíthetők az eredeti, még érintetlen kötéstechnikai megoldásokról. Az anyagvizsgálatok korlátáiról is szólni kell. Csak a restaurálás során újra fel nem használható - igen kevés úgynevezett hulladékanyagból dolgozhatunk. Nagyobb mennyiségű anyagmintavétel etikailag nem megengedett. Anyagvizsgálat Az alkalmazható anyagvizsgálati módszerek a következők: Az anyagok egy kis töredékének mikroszkópos kép alapján való azonosítása morfológiai elemzés útján. Kis anyagmennyiségekből kémiai reakciók lefolytatásával is juthatunk adatokhoz - ismert szakmai módszerekkel.6 További eljárások az optikai mikroszkópos tanulmányozás, az energiadiszperzív mikroanalízis és a felületi minőségi vizsgálat. E vizsgálatokkal készült az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében az egyik corvina oromszegélyének elemzése. íráshordozók A vizsgálatba bevont kódexek alapanyagairól a következőket tudtuk meg: A legtöbb corvinát pergamenre írták, amely - mikroszkópos kép alapján - kecske- és borjúpergamen. A papírkódexek papírja kézi merítésű rongypapír. Ezen íráshordozók - rendkívül jó tulajdonságaiknak köszönhetően, kedvező tárolási körülmények esetén - ma is kifogástalan állapotban vannak. Még a Törökországban nagyon mostoha bánásmódban részesült kéziratok sem pusztultak el teljesen. A „Corvina-program” keretében ezeket is meg lehetett menteni a megsemmisüléstől. Fűzésmód A kódexek négy levélből álló íveit egymáshoz erősítő fűzőcéma - mikroszkópos vizsgálat alapján — lenből, illetve kenderből készült. Az eredeti előzékek pergamenből vagy papírból vannak. A pergamen röplap rendszerint kisebb, mint a könyvtest; a gerinc mellett - keskenyen visszahajtva - hozzáfűzték az első és az utolsó ívhez. A tükör rendszerint nincs leragasztva a táblákra, a táblákon csak ritkán látható ragasztónyom, tehát nem is volt leragasztva. (A későbbi időkben szinte minden leragasztott tükröt feltéptek, valószínűleg azért, hogy megtudják, nincs-e alatta valami írás.) (1. kép) Az íveket dupla hasított bordákra fűzték. Ezek anyaga timsós cserzésű, fehér színű kecskebőr. (OSZK Cod.Lat.425. OSZK Cod.Lat.160.) Egy esetben találtunk növényi cserzésű barna bőrt: a Damascenus kódexnél. (OSZK Cod.Lat.345.) A bordaközi kasírozó bőröket két kötetnél tudtuk analizálni. Egyik sem pergamen, hanem sárgás színű, nagy valószínűséggel zsírcserzésű bőr. Mivel a barkát a készítés során 104
