Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Adalékok Mátyás király kódexeinek kötéseihez
lyem, illetve bársony borítású könyvek is. Ezek jellegzetes díszítő elemei a könyvtest metszésének színes festése gazdag növényi ornamentikával, a cím betűivel és aranyozással. A corvina bőrkötés tipikusan magyarországi reneszánsz stílus; három forrásból épül fel. Gótikus és reneszánsz díszítő elemekből és keleti hatásból. A reneszánsz kötéstábla centrális elrendezésű, középen kör vagy más geometrikus formaelemekkel. A terülőmustrás díszítési mód is előfordul a táblákon, amely keleti ízlésre vall. Az aranyozást - Európában akkor még egyedülálló módon - a táblák egész felületén alkalmazzák. A corvinakötéseken fonadékos, vaknyomásos keretdísz veszi körül a tábla belsejét, a tükröt. A jellegzetes corvinakötésnek a kötéstörténetben nincsenek előzményei, e munkák a budai műhely mestereinek egyedülálló alkotásai.1 A könyvtár sorsa Mátyás halála után Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után utóda, Ulászló nem folytatta a gyűjtőmunkát, a könyvtár lassú hanyatlásnak indult. Pénzügyi gondjai miatt a Mátyás által megrendelt, de még el nem készült kódexek a másoló műhelyekben maradtak és később más könyvtárakba (pl. a Medici könyvtárba) kerültek. Ulászló a corvina könyvtárból sok könyvet elajándékozott az udvarba érkező követeknek, humanistáknak. A Corvin Jánoshoz került kötetek egy része özvegye Frangepán Beatrix második férjének, Branderburgi Györgynek a tulajdonába került. Ezek ma Wolfenbüttelben vannak. A Biblioteca Corviniana maradványait 1526-ban a törökök Konstantinápolyba vitték. Talán sohasem derül ki, hány kódex került a szultán birtokába. A világ minden tájára szétszóródott könyvtárból ma 216 hiteles corvinát tartunk számon, ebből 53 kötet van hazánkban. Nem egy közülük kalandos úton-módon került vissza hozzánk. Például a szuezi csatorna megnyitásakor Ferenc József császár négy kódexet kapott ajándékba a török portától, ezeket később hazánknak visszaadta. A háromszáz éven át a konstantinápolyi Topkapi szerájban őrzött kéziratokat számos magyar és osztrák fejedelmi küldöttség, francia, angol, olasz és magyar tudós szerette volna megtalálni, de igyekezetük sok évig sikertelen maradt. Végül 1862-ben Ipolyi Arnold - gondos előkészítő munka után - tudós küldöttség élén bejutott a török kincstárba és ott felfedezte a Corvina könyvtár néhány kódexét. Már akkor megállapította, hogy a kéziratok egy része igen rossz állapotban van: „Az általunk vizsgált és ismert codexek néhányán feltűnő volt a leszakadt vagy megsérült kötésűeknél hátlapjaik nedvessége, hiánya, rothadása és penészes volta.”2 Csak tizenöt év elmúltával, 1877-ben, egy számunkra szerencsés esemény folytán került vissza harmincöt kódex hazánkba. II. Abdul Hamid szultán - viszonzásul, hogy a törökorosz háború alkalmával a magyar ifjúság Törökország mellett foglalt állást - e kéziratokat visszaadta. így kerültek a Budapesti Egyetemi Könyvtárba. Visszatérésük előtt azonban a nyilvánvalóan igen sérült kötetek „gyorsjavításon” estek át. A törökök a megrongálódott eredeti kötéseket lebontották; ezek szinte biztosan végleg elvesztek számunkra, a kéziratok leszakadóban lévő lapszéleit megragasztgatták papír és pergamen darabkákkal, az íveket újrafüzték, de már nem az eredeti módszer szerint, a penésztől gyenge lapszéleket gerincnél vastagon megenyvezték. Sok könyvtestet alaposan körülvágtak, így a lapszéli díszítések, széljegyzetek megsérültek, megcsonkultak, a festett, aranyozott metszések eltűntek. Az eredeti pergamen előzéklapokat többnyire megtartották, majd a kéziratokat új, papírtáblás, piros, zöld és fehér bőrrel borították. A bőrborítást török felségjelek, félholdak, középen Mátyás király címere díszítette. Minden kódex egy-egy lapjára török nyelven, arany betűkkel bejegyezték az ajándékozás tényét. Ilyen állapotban került a harmincöt kódex - közöttük tizenkét hiteles corvina - a Budapesti Egyetemi Könyvtár páncélszekrényeibe, ahol több mint száz évig feküdtek 102
