Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről

hatszögletű oszlop osztja ketté.

Tervei szerint a falakat magas művészi színvonalú dombormű- vek díszítették volna, ezek azonban csak a keleti fal kisebb felületein készültek el.6

A félbehagyott sírt háromszáz évvel később, az Újbirodalom végén, Egyiptom nagyhatalmi korszakának alkonyán, amikor a díszített sziklasírok már szinte ritka kivételnek számítottak, a már említett karnaki pap választotta temetkezési helyéül. Az első, oszlopos keresztteremre merőleges, kb.

10 méter hosszú tengelyes folyosó, valamint a hegy belsejébe vezető lejtős folyosó és az annak végén elhelyezkedő sírkamra vágásával alakíttatta ki nyugvóhelyét (3. kép). A korábbi domborműveket levakoltatta, a falakat és a mennyezeteket gazdagon díszít- tette festményekkel és aprólékosan kidolgozott hieroglif szövegekkel. Szakított a korára jellemző hagyományos, filmszalagszerü megjelenítéssel, és a jeleneteket inkább kvpmezőkre osztotta fel.

Sírját az uralkodói halotti templomokhoz és a királysírokhoz szerette volna hasonlatossá tenni, ezért a sír egyes dekorációinak előképei itt keresendők. Ezeket személyes vonatkozású részletekkel egészítette ki, például saját hozzátartozóinak életnagyságú megjelenítésével7 (4. kép)

A sír története azonban Imiszeba halálával sem zárult le. A környező sírokhoz hasonlóan elkészülte után nem sokkal valószínűleg ezt is kirabolták8, majd a későbbi évszázadok alatt többen - aknákat, fülkéket vágva - szintén ebbe a sírba temetkeztek. A Kr. u. 5-7. század folyamán, a kereszténység egyiptomi elterjedésekor pedig kopt szerzetesek kolostort építettek a területen, melyet az eddig egyetlen ismert kolostorfőnökről ma Cyriacus-kolos- tornak neveznek. Az épületegyüttes több környező sírral együtt magában foglalta a 65-ös számút is.

Imiszeba sziklasírja az egyiptomi sírépítészet kiemelkedő alkotása, ezért méltán váltotta ki utazók és kutatók érdeklődését már a múlt században. Köztük találjuk a hieroglif írás megfejtőjét és egyben a modern egyiptológia megalapítóját, a francia J. F. Champolliont is. 1914-ben, majd később, talán 1927-ben amerikai kutatók dolgoztak a sírban és környékén. A 80-as években német egyiptológusok vették tervbe kutatását, de ez nem valósult meg. Ily módon a magyar expedíció törlesztheti a nemzetközi egyiptológia e komoly tartozását, és megismertetheti a szélesebb nyilvánosságot ennek a méltánytalanul elfelejtett sírnak különleges értékeivel.9

3. kép. A 65-ös sír alaprajza. A sziklába vájt teraszról a bejáraton átjutunk a hat oszlopos keresztterembe, majd a tengelyes folyosó következik, amely az elkanyarodó, a sírkamrához vezető lejtős folyosóba torkollik. (Készítette: Vasáros Zsolt építész)

9