Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várfalvi Andrea - Peller Tamás Károly: Az Esterházy-gyűjteménybe tartozó XVII. századi magyar nyereg restaurálása
2. A kápák, a kápaököl, a karikák és a szegek restaurálása 2.1. Az aranyozott ezüst kápák, a kápaököl. a karikák és a szegek tisztítása Az ezüst alapanyagú tárgyak tisztításához használható savas oldatok hatására a türkizkövek fényüket vesztik. Ezt elkerülendő a kápák és a kápaököl kezelése előtt az összes türkizkőre védőréteget kellett borítanom. Ez készülhet műanyagból, vagy viaszból. A műanyagok tökéletes eltávolítása a kövek porózus felülete miatt lehetetlen lett volna. Mindemellett a műanyag leszivároghat a foglalat belsejébe is, ahonnan későbbi eltávolítása a foglalatok megbontása nélkül nem megoldható. A méhviasz használata célszerűbb, mivel a kéz melegének segítségével könnyen alakítható és a kő pórusaiba nem szívódik be. Eltávolításakor hideg vízzel lehűtve szinte maradéktalanul leválasztható a foglalatról, a kisebb viasztöredékek pedig benzines vattával letörölhetők. Ezért a tisztítás során ez utóbbi anyagot választottam a védőréteg kialakításához. A kápák és a kápaököl alaplemezének mechanikai tisztítását az aranyozás sérülése miatt elvetettem. Az oldószeres (benzines) zsírtalanítás után a tisztításhoz a fekete színű, feltehetően szulfidos korrózió eltávolítására az Argentoltl:i találtam a legalkalmasabbnak, melynek 30 °C-os oldatát tamponálással, helyileg alkalmaztam. A savas kezelés után az oldószermaradékok eltávolítása érdekében szódabikarbóna16 és desztillált vízzel készített pépes közömbösítéssel és desztillált vizes öblítéssel fejeztem be a fémfelületek tisztítását. A türkizköveket Germasol PH7 felületaktív anyag17 vizes oldatával kezeltem. Az aranyozott ezüst karikákat és az ezüst szegeket szintén Argcntollal tisztítottam, de bemerítéssel. A további lépések megegyeztek a fent leírtakkal. 2.2. Az aranyozott ezüst lemezek és az ezüst karikák kiegyengetése Az ezüst kápalemczcken és a kápaöklön található horpadásokat a megfelelő vasszerszámok elkészítése után fa- és vaskalapáccsal egyengettem ki. A hátsó lemez szétnyílt felső élét kalapálással illesztettem össze. Legnehezebb feladat a kápaököl benyomódott foglalatának kihúzása volt. A szűk nyílásba különböző vasszerszámokkal próbáltam Varga Péter az Iparművészeti Múzeum Ötvös Osztályának főrestaurátora - segítségével benyúlni, hogy a horpadt alaplemezt ismét síkba nyomjuk. A foglalatra kívülről méhviaszt nyomtam, hogy a kőre ható rezgéseket lehetőleg csillapítsam, megakadályozva a türkiz elpattanását. Munkánk eredményeként mindkét foglalatot sikerült kijjebb nyomni a kövek elpattanása nélkül. Az első kápalemez két gyűrődésének kisimítása is összetett feladat elé állított, hiszen a gyűrődések vonala több foglalattal egybeesett, és a kalapálás során számítani lehetett a forrasztások elválására. A lemezt végül fakiütővei vas-stcklin sikerült kiegyengetni. A kápalemezek sérülései miatt szétnyílt foglalatokat is megpróbáltam összehúzni, de tartottam attól, hogy a forrasztás elválik, ezért ezt a folyamatot csak részben végeztem el. Az aranyozott ezüst karikák félgömb alakú házait vasszerszámmal egyengettem ki. 2.3. A hiányzó türkizkövek pótlása A türkizkövek pótlására a tárgy esztétikus összképének megteremtéséhez volt szükség. A hiányok kiegészítése színezett műanyaggal és kővel egyaránt megoldható. Véleményem szerint a műanyagok használata nem lett volna megfelelő, mert öregedésük során kémiai változáson mennek keresztül. A folyamat alatt nem kizárható színfakulásuk sem. Valódi kövekkel történő pótlás esetén ez nem fordulhat elő. Ha a későbbiekben a dokumentáció nem követi a tárgyat, az utólagos pótlások felismerése lehetetlen, azonban a kövek hátoldalába bclecsiszolt jellel megkülönböztethető az eredeti és a pótolt anyag. Az Ipar77
