Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várfalvi Andrea - Peller Tamás Károly: Az Esterházy-gyűjteménybe tartozó XVII. századi magyar nyereg restaurálása
művészeti Múzeum anyagi helyzete lehetővé tette, hogy a kiegészítést az eredetivel megegyező türkizkövekkel végezzem18. A kialakított kövek formájának finomítását a foglalatperemek kihajtása után gyémántvágóval végeztem, majd különböző szemcseméretű, gyémántpasztával megkent filckorong- gal políroztam fel. Az anyagvizsgálat során nem sikerült pontosan meghatározni a beágyazó massza összetételét, ezért az eredetihez hasonló tulajdonságokkal bíró (szín és ragasztóképesség), hasonló összetételű anyagot készítettem méhviasz és fenyőgyanta19 2:1 arányú keverékéből, amit összeolvasztottam. Ezt a keveréket helyeztem a foglalatba, majd enyhén, lágy lánggal megmelegítve, belenyomtam a követ. Mivel a régi és az új masszát nem olvasztottam össze, valamint a régi massza tartalmaz töltőanyagokat, ezért anyaguk egy későbbi anyagvizsgálat során jól elkülöníthető egymástól. A szétválasztást elősegíti még, hogy az általam készített beágyazó anyag csak azon kövek alatt található, melyek aljára megkülönböztető jelként egy keresztet csiszoltam, hogy megkülönböztethető legyen az eredetitől. A behelyezett kövekre ráhajtottam a foglalat peremét, majd foglaló szerszámmal elsimítottam a perem egyenetlenségeit. A törött türkizköves foglalatok megbontását nem tartottam indokoltnak, mivel ezeket a köveket a foglalatok pereme biztosan tartja. 2.4. A törött szegek összeforrasztása és a hiányok pótlása Az eredeti szegek közül kettőnek letörött a szára. A törött darabokat a fában megtaláltam és 720-as forrasszal felerősítettem. A hiányzó szegek pótlásához ezüstből négyszögletű drótokat formáztam, majd kalapálással alakítottam ki a fejüket és a hegyüket. Összesen 47 darabot készítettem el úgy, hogy az eredeti és a pótolt szegeket könnyen meg lehessen különböztetni egymástól. Bár a készítéstechnikájuk ugyanaz, az eredetieket kör keresztmetszetű drótból készítették, és hegyüket négyszögletesre kalapálták, az általam formázottak szára négyzetes, hegyük pedig kúp alakú. A szegek feje mindkét esetben ugyanolyan. 2.5. Az aranyozott ezüstlemezek és az ezüstkarikák felületvédelme A későbbi korrózió kialakulása ellen a kápalemezek és a kápaököl felületét három rétegben Paraloid B 7220 3 %-os toluolos oldatával kentem át. Ez az anyag a későbbiekben könnyen visszaoldható, emellett megfelelőképpen öregedésálló. Több rétegben felhordva, rácsszerkezetén nem juthat át a fekete szinü korróziót okozó hidrogén-szulfid. Megfelelő filmképző anyag lehetett volna még a poli(vinil-acetát) 3-5%-os acetonos, vagy toluolos oldata is21. Ennek az anyagnak sűrűbb rácsszerkezetén a szulfidos légszennyező anyag szintén nem tud átjutni, azonban öregedése során sárgul és csökken a visszaoldhatósága. Varga Péter javaslatára ezért a Paraloid B 72 3%-os oldatát használtam. 3. A vaskarikák és a csat restaurálása 3.1. A vaskarikák és a csat tisztítása A vaskarikákat füleikkel együtt Ferropassit22 oldatba helyeztem mindaddig, míg a felületekről az összes korróziós anyag el nem távozott. Lemezes szerkezetük miatt a korrózió több helyen mélyen berágódott a fémbe. Itt mechanikai tisztítással próbáltam a sav hatását javítani, melynek következtében a felületen keletkező vas-foszfát megfelelő védőréteget képezett a későbbi korrózió ellen. A bőrszíjba erősített karika és csat savas kezelését több lépésben végeztem úgy, hogy a bőr ne érintkezzen a savval. Ez megoldható volt a szerves anyag izolálásával, a vasgyürűk 78
