Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XIX. századi japán sisak restaurálása
jegy kivételével - sikerült elolvasni a felirat egy részét. A keresztnév sajnos nem olvasható pontosan. A biztosan olvasható felirat: „Mjócsin Ki no Mune...”. A keresztnév vége feltételezhetően „csika” lehet. A szemközti, hátsó gcrinclcmezcn látható a készítés időpontja, melyet pontosan sikerült elolvasni: „Anszci 6.éve, augusztus hó, szerencsés nap”. Anszei 6. éve az európai időszámítás szerint az 1859. esztendő. A sisaktest belsejébe egymáson keresztbe fektetett - érintkezési felületükön vastag cérnával összevarrt - zsírcserzésü bőrszíjakat helyeztek cl, hogy ezzel csökkentsék a tcxtilbélésrc nehezedő súlyt, és ezáltal megvédjék az esetleges beszakadástól. A textilbélés alapja pamut atlasz, melyre steppelve, körkörösen vékony korall színű selymet varrtak fel. Az elkészült textilt nedvesen egy megfelelő domborulatú magra húzták fel, majd széleit lesúlyozva a magon szárították meg, hogy a bélés elnyerje a fej formájához illeszkedő alakját. Széleihez papír csíkot ragasztottak, melynek segítségével varrták fel és ragasztották a bélést a sisaktcst peremlcmezére. Annak érdekében, hogy láthatóvá tegyék a hátsó gerinclemez feliratát (mely a készítés időpontját jelöli meg) az anyagon elnyújtott csepp alakú kivágást ejtettek, melyet fonott textil zsinórral szegélyeztek. Valószínűleg a már fentebb említett, korall színű, vékony, „S” sodratú selyemből egy széles és hosszú csíkot vágtak. Ezt hosszában összehajtották és ezzel tekerték át a sisak kötözőzsínórját alkotó, „S” sodratú pamutkötegeket. Az összehajtott selymet és a pamut- köteget zöld cérnával varrták össze. A kötözőzsinórt a nyakvédő lemezeket tartó selyemzsinórokból kialakított hurkokon átbújtatták és rögzítették. A nyakvédő lemezeket 4 darab, virágot mintázó, tüziaranyozott szegeccsel és 3 darab fonott selyemzsinórral kapcsolták a sisaktesthez. A szegecsfejek alá fodros szélű, ónozott alátét korongokat helyeztek el. A lemezeket a híres, többrétegű, japán urusi lakkbevonattal látták el. Az agyag- vagy kőporos alapozó rétegek alá vászonkötésű pamutvásznat fektettek be. Az alapozás felületét valószínűleg fekete tussal dörzsölték be, majd színtelen fedőlakkot húztak a felületre. A kovácsoltvas lemezeket kék selyemzsinórokkal fűzték össze, és a legalsó lemezt korall és vegyes színezésű, fonott selyemzsinórokkal díszítették. A sisak két kifelé hajló nyakvédő lemezére (fukigajesiére) cgy-cgy tüziaranyozott bronzból készült családi címert helyeztek cl. Mindkét címer közepén egy japán írásjel (kandzsi) áll, melynek japán olvasata: dzsó, jelentése: „első” és a felemelkedést szimbolizálja. Mivel a budapesti szakkönyvtárakban fellelhető nem japán nyelvű szakirodalomban nem találtam a címer eredetére vonatkozó adatokat, ezért Jamadzsi Maszanori tanár úr segítségét kértem, akinek sikerült megállapítani, hogy ezt a típusú családi címert az 56. császár, Szciva leimó (858-876) leszármazottai - a Murakami nemzetségből származó - két család: a Muroga és a Jasiró családok használták. 149 1. A készítőt megnevező felirat The inscription that identities the manufacturer
