Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XIX. századi japán sisak restaurálása
a tehen no kanamonova\ vették körül. Később a varkocs kiment a divatból, a ka bútokat béléssel látták el, így a tehennek valós funkciója már nem volt, de továbbra is alkalmazták a különféle sisakokon, és akárcsak a fent említett tartozékok, a japán sisakok tradicionális díszítőelemévé vált. A sisaktest alsó részéhez íves nyakvédő lemezeket (sikoró) illesztettek, melyeket a legtöbb esetben fekete lakkbevonattal láttak el. Számuk általában öt volt. A legfelső lemez két vége a szemellenző felett kifelé és erősen hátrafelé csavarodott. Ezek a kihajló lemezek, a fukigajesik, melyeket az európai irodalomban „fülek”-ként is emlegetnek, az arcot és a lemezek széleit összetartó zsinórokat védték. Gyakran diszítették aranyozott bronzból, vagy fekete színű sakudó ötvözetből készült családi címerekkel. Az általam restaurált tárgy felépítésében és alkatrészeiben a fent leírt sisaktípus jegyeit viseli magán, azzal a különbséggel, hogy a szudzsi-kabutok sisaklemezeinek szélén kiálló peremet (szudzsi) alakítottak ki, viszont a restaurált tárgy sisakharangját alkotó lemezek szélét hullámosra képezték ki. A sisaklemezek ilyen fajta kialakítása a híres páncélkészítő család oldalági vezetőjének, Mjócsin Josimicsi (1521—1531 -ig dolgozott) nevéhez fűződik, aki kortársa volt a család alapítójának, Mjócsin Nobuijének (1504-1564). Ezt a sisaklemez típust csak Josimicsi tanítványai és követői alkalmazták - ellentétben a Nobuije által vezetett főággal - és adták tovább tanítványról tanítványra. A restaurált tárgy keletkezésének idején - az Edo korban (1603-1867) - igen nagy mennyiségben készítették a régi páncélzatok és sisakok másolatait. A restaurált kabuto is ilyen darab. Sisaklemezeinek és - a már említett - tehen no kanamonojímak típusa alapján megállapítható, hogy a XVI. század II. feléből származó Mjócsin sisakok mintájára készült a XIX. században. Tárgyleírás A tárgy két fő szerkezeti részből áll. A koponyát védő sisaktestből (hacsi) és a nyakszirtet, a nyak többi részével együtt - a torok kivételével - borító nyakvédő lemezekből (sikoró). A sisakharangot egymásra csúsztatott, hullámos szélű kovácsoltvas lemezekből állították össze, melyek egy külső és belső héjat alkotva, két sorban, szegecsekkel egymáshoz illesztve helyezkednek el. A külső héj 32, a belső 31 lemezből áll. A lemezeket - akárcsak a kovácsoltvas szemellenzőt és hosszúkás tartóhüvelyt (karaidatét) - feltehetően lenolajos hevítéssel feketítették. A sisaktest tartozékai még a tűziaranyozott bronz oromzatgyűrűk (tehen no kanamono), hátsó tartógyűrű (kaszadzsirusi no kvan), és a lemezek felületéből kiálló 4 darab kúpos szegecs, az alattuk található cgy-cgy kis fonott selyemhurokkal. A sisaktest belső, lakkozott felületén feliratok láthatók. A frontális gerinclemez belső felületébe vésett felirat a készítő nevét és alatta a nevet szimbolizáló pecsétet (kao) tartalmazza. Jamadzsi Maszanori2 tanár úr és Cseh Éva3 sínológus segítségével - az utolsó írás19 18 1. ábra A japán sisak fő részeinek megnevezései 1: sinodare, 2: szánkó no bjó, 3: kiku no marii, 4: mabezasi, 5: fukigajesi, 6: kabuto no o, 7: katazuri, 8: hisinui no ita, 9: uname, 10: karame, 11: kedate, 12: hacsicuke no ita, 13: sikoro, 14: kosimaki, 15; hősi, 16: hacsi, 17: kaszadzsirusi no kvan, 18: tehen, 19: tehen no kanamono 148
