Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta: Műtárgyvédelem: eredmények és kudarcok: egy év műtárgyvédelmi tapasztalatai a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán
Az augusztusban üzembe helyezett kis klíma-berendezések azóta is éjjel-nappal működnek, áramtalanításkor nem kapcsolják ki őket (külön csatlakozó van minden, klímaberendezéssel klimatizált tárlónál). Mivel viszonylag nagy méretűek a tárlók, szigetelésük nem tekinthető tökéletesnek, szökik belőlük a nedvesség. A készülékek ezt pótolták-pótolják. A januártól különösen aggasztóvá vált beltéri szárazság ellenére tartani tudtuk a beállított, 42-48% közötti relatív légnedvesség értékeket. A készülékeket általában 10 naponta, kéthetente kell utántölteni, komolyabb meghibásodást csak egy készüléknél tapasztaltunk, a páramérő rendszere ment tönkre. A szállító egy héten belül kicserélte. Koranyáron, amikor a külső tér relatív légnedvessége már elég magas volt, és így rövid időre szüneteltetni lehetett a párásítást a tárlókban, az összes készüléket átnézték, kitisztították. A kazettás szilikagéllel történő légnedvesség-szabályozás tapasztalatai A közepes méretű tárlók relatív légnedvesség-szabályozásával kapcsolatos tapasztalatok A kazettás szilikagéllel klimatizált vitrineknél már néhány nappal a lezárás után észleltük, hogy a gyárilag előkondicionált pufferanyag nem minden esetben 50%-ra állítja be környezete relatív légnedvességét, 42% és 56% közötti értékek fordultak elő. Szerencsére ez a két határérték még elfogadható, ha ezen belül stabilizálni lehet a relatív páratartalom értékét, és el lehet kerülni a nagyobb (±5%) ingadozásokat. A kazettás szilikagéllel az eltelt egy esztendő alatt jó eredményeket értünk el, de csak azon tárlók esetében, ahol megfelelő a szigetelés. A jól záró vitrinekben a relatív légnedvesség az eredeti értékhez képest mindössze kb. 2-3%-ot csökkent, annak ellenére, hogy a környezetükben januártól alig volt időszak, amikor ez az érték 20-25% fölé ment volna. A tavaszi és nyári időszakban ugyanezen tárlóknál maximum 2%-os relatív légnedvesség növekedés volt tapasztalható. A kevésbé jól szigetelt tárlók esetében a fűtési idény végére a relatív légnedvesség csökkent a tárlókban, de csak két-három esetben esett 40% alá. Ezekben a vitrinekben a nyári hónapokban ismét emelkedett a relatív légnedvesség, mutatva, hogy a nedvesség ki-be tud vándorolni a szigetelés hézagain keresztül. Túlnedvesedést sehol nem tapasztaltunk. A vékony lemezekké préselt szilikagéllel történő légnedvesség-szabályozás tapasztalatai A két legkritikusabb, nagy méretű, lapos tárlóban kb. novemberig nem észleltünk változást, 45—47% körül stabilizálódott a relatív légnedvesség, ezután azonban mindkét tárlóban csökkenni kezdett, és januárban 40% alá süllyedt, de még az áprilisi mérések idején sem száradt ki annyira, mint a környezet. A fűtés leálltát követően fokozatosan „visszanedve- sedtek” a tárlók. A folyamatos vízvesztés, majd vízfelvétel oka a nagy üvegtáblák meg- ereszkedése és ezáltal a szigetelés tökéletlen volta lehet. A tárlókat készítő cégtől ígéretet kaptunk arra, hogy a nagy üvegtáblákat középen is rögzítik, hogy a következő fűtési időszakra jobb hatásfokkal tudjuk a relatív légnedvességet stabilizálni. A szilárd és gáz halmazállapotú légszennyezők mennyiségének csökkentésére tett kísérletek tapasztalatai A kiállítótermekben a nem megfelelő hőmérsékleti viszonyok miatt sajnálatos módon többször kell napjában szellőztetni. Ez természetesen azzal jár, hogy a Múzeumkertből a lég- szennyezők akadálytalanul bejuthatnak a kiállítótermekbe. A nem tárlóban elhelyezett műtárgyakat rendszeresen portalanitani kell. 36
