Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta: Műtárgyvédelem: eredmények és kudarcok: egy év műtárgyvédelmi tapasztalatai a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán
A tárlókban elhelyezett műtárgyak porosodását azonban nem észleltük az eltelt egy év alatt. Ennek oka, hogy a tárlók döntő többsége jól, ha nem is légmentesen zár. Ez különösen akkor szembeszökő, ha összehasonlítjuk ezeket a vitrineket azokkal, amelyeknél a szigetelést valamilyen oknál fogva nem végezték el, és ahol por és minden egyéb (pl. apró legyek) is bekerülhetett a beltérbe. Feltételezhető, hogy nemcsak a szilárd halmazállapotú légszeny- nyezők, hanem káros gázok is kisebb mennyiségben találhatók a tárlók belterében, mint körülöttük a kiállítótermekben. A világítással kapcsolatos tapasztalatok A termek gyakori szellőztetése miatt egyes ablakokon a sötétítő, szűrő függönyt fel kell húzni. Ekkor a természetes fény akadálytalanul jut a kiállítótermekbe. A fényérzékeny műtárgyak védelmére meghatároztuk, hogy mely ablakok mikor nyithatók, és hol kell a spalettákat félig vagy egészen ráhajtani a nyitott ablakszárnyakra. Természetesen a kiállítás megnyitása óta eltelt időszakban sok hibát, hiányosságot fedeztünk fel, illetve fedeztek fel azok, akik „friss szemmel” járták végig a termeket. Meg kell oldani a párásítást a kiállítótermekben a téli időszakban. Javítani kell egyes tárgyak elhelyezésén, változtatni helyenként a világítási módon, meg kell oldani a szigetelés hiányosságaiból adódó gondokat. Mégis, bár talán szerénytelenségnek tűnik, úgy érezzük, sokat tettünk azért, hogy a tárlóban elhelyezett tárgyak - sajnos elkerülhetetlen - romlását, öregedését lelassítsuk, megfelelő környezetet alakítsunk ki számukra. Végezetül köszönet a műtárgyak nevében mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak- hozzájárulnak e passzív műtárgyvédelemhez. A múzeum vezetésének, hogy vállalta a nagy költségeket, a muzeológusoknak, restaurátoroknak, hogy segítettek meghatározni, hol, milyen intézkedések meghozatala szükséges, a kiállítás-rendezőknek, akik zokszó nélkül teljesítették-teljesítik ezirányú kívánságainkat, és végül, de nem utolsósorban a teremőröknek, akik a legbuzgóbb műtárgyvédőkké léptek elő. Figyelmeztetnek, ha rendellenesen zúg egy klímaberendezés, ha repedést, foltot látnak egy műtárgyon, ahol eddig nem vették észre stb. Csak így, együttes munkával képzelhető el, hogy eredményessé válhat mindaz az erőfeszítés, amit befektettünk, hogy meghozza a várt eredményeket a szinte erőn felüli beruházás, amellyel műtárgyaink nagy részének megteremtettük, ha nem is az ideális, de a jó mütárgykörnyezetet. JEGYZET 1. A Magyar Múzeumok 1997/2. számában megjelent „És a műtárgyak hogy érzik magukat a kiállításon? Műtárgyvédelem a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításán” című cikk (23-27. o.), módosított, a cikk írása óta eltelt időszak tapasztalataival kibővített változata. Szerző címe: Dr. Járó Márta oki. vegyész Magyar Nemzeti Múzeun, Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztály 1087 Budapest, Könyves K. krt. 40. 37
