Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója során előkerült díszítőfestések
Meggyőződésem, hogy a terein eredeti kialakításának jellegét, impozáns térhatását sikerült visszaállítani, amelynek látványa ma már újra nem élvezhető. 2. A sokszor idézett és összességében rendkívül hasznos 1926-27-es felújítás egyik jelentős eredménye az épület tetőtere nagy részének a beépítése volt. Sajnálatos, hogy ennek a munkának a során elbontásra került a II. emelet fölötti mestergerendás fafödém és vele együtt a födém alsó felületét borító klasszicista, grisaille-modorú díszítőfestés is. Az új födémszerkezet cca. 1,40 m-rel lejjebb került megépítésre, így egyértelmű, hogy az érintett területeken semmiféle díszítőfestés előkerülésére nem lehetett számítani. Szerencsés körülmény, hogy az épület keleti szárnyán, cca. 54 m hosszúságban nem készült el a tetőtér beépítése, megmaradt az eredeti fafödém. Számomra nyilvánvaló volt, hogy ha valahol, akkor itt adott a lehetőség arra, hogy a múlt századi fényképekről ismert mennyezeti festés valóságában is megjelenjen. Ennek érdekében az ezen a területen 1990- ben beinduló tetőtérbeépítés során, az egyik lényeges szempont az volt, hogy az új szerkezetet úgy kell megépíteni, hogy az eredeti fafödém ne sérüljön. Ez sikerült is. Az 54 m hosszúságú területből 20 m hosszon a Múzeum Régészeti Könyvtára működött, innen költözött a jelenlegi helyére. A felszabadult terület három helyiségből állt, amelyből kettőnél egyértelmű volt, hogy utólagos leválasztás eredménye az akkori állapot. Ekkor hívtam fel Dobozi Miklós és Rosch Gábor tervező urak - a rekonstrukciós munkák tervezőinek - figyelmét arra, hogy ez a 20 m hosszú szakasz az eredeti tervek14 tanúsága szerint egy helyiség volt, a „vastag” válaszfal is utólagos, 1860 utáni építésű. Ismét Rády Ferenc restaurátorművész segítségével bizonyítást nyert a feltételezés. Az 1995-ben végzett feltárás egyértelműen bizonyította az eredeti klasszicista festés meglétét, a kéttérré válás utáni átfestést. A három mestergerendával négy mezőre osztott síkmennyezeten és az oldalfalon is megjelenik az I. emeleten már megismert festési mód. A plasztikát utánzó festés itt szervesen kiegészíti a mestergerendával és fallal alátámasztott síkmennyezet szerkezeti jellegét, az oldalfalon végigfutó festett párkánynak a mestergerendát „alátámasztó” szerepét. Sajnálatos, hogy az 1996-os évforduló szorító határideje és az ezzel járó kevésbé körültekintő munkavégzés, ebben a helyiségben olyan területeket is elpusztított, amelyeknek eredetisége pótolhatatlan. (10, 11. kép, II. terem) Számomra ismeretlen okokból, a díszítő- festés rekonstrukciója nem azzal a szakértelemmel készült el, mint ami alapvetően elvárható 21 10-11. A II. terem feltárt díszítőfestése
