Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XVIII. század végi balkáni pisztoly restaurálása
Az ezüstberakás pótlása Az ezüst berakás hiányainak megtisztított ágyazatát az eredeti részeknek megfelelően 0,2 mm széles és 0,45 mm vastag ezüst szállal pótoltam. A megfelelő méretű ezüst szálat 5 mm vastag színezüst drótból - egyre kisebb átmérőjű dróthúzó vasakon keresztül való áthúzással és hengerléssel - alakítottam ki. Hengerlés közben többször ki lágyítottam. Az elkészült szálat kis fejű, enyhén domború felületű kalapáccsal, gyenge ütögetésekkel, simításokkal dolgoztam bele a hiányos mélyedésekbe. A szálnak kissé merevnek kellett lennie, hiszen a túl lágy anyag a mechanikus hatásokra könnyen deformálódhatott volna, viszont ha túl kemény marad nem veszi fel a mélyedés alakját, könnyen kipattan a felületből. Miután az összes hiányt kipótoltam, a tisztítás során elkerülhetetlenül kitöredezett apró farészek hiányait megfelelő színű Novoryt márkanevű javító viasszal töltöttem fel. Ez egyben a berakott ezüst szál felületi rögzítését, megerősítését is szolgálta. Ezután a pótolt felületeket finom csiszoló papírral egy síkba csiszoltam, a viaszba került finom ezüst port toluolos visszatör- léssel távolítottam el. (5. kép) Az ezüst veretek restaurálása Először a veretek enyhe deformációit egyengettem ki. Ezt minden esetben kézi úton el tudtam végezni, mivel a veretek elég lágynaknak bizonyultak. A veretek hiányainak kiegészítéséhez színezüstből az eredeti részek alapján, megfelelő vastagságú ezüst drótokat és ezüstlemezeket készítettem. A granulált gömbök méretét is az eredeti részekhez igazítottam. A gömböket faszénen készítettem el. A faszén sima, csiszolt felületébe félgömb formájú krátereket vájtam, ezekbe kiszámított mennyiségű ezüstöt helyeztem, melyeket gyenge lánggal gömbbé olvasztottam. A bőrtűs hiányok pótlásánál az eredeti technikának megfelelően, egy vastagabb ezüstdrótot körbehajlítottam, és arra egy másik, vékonyabb, spirálisan feltekert ezüstdrótot húztam fel. Az így kialakított gyűrű felületét desztillált vízből és boraxból álló péppel kentem be, mert a borax (Na2B407) a hevítésnél védi a felületet az oxidációtól és segíti a forrasz szétterülését, folyósít. Erre ültettem fel a megfelelő nagyságú, alján forrasztóval megfuttatott granulált gömböt. Az összeállított díszítményt közepesen erős lánggal hevítettem, amíg a forrasztó meg nem folyt. Az összeforrasztott dísztményt az eredetivel megegyező vékonyságúra hengerelt és a hiány méretére kivágott ezüstlemez felületére úgy forrasztottam fel, hogy a lemezen - boraxszal - először kevés forrasztót futtattam el, majd újbóli boraxozás után helyeztem a lemezre a díszítményt, és vashálón, alulról gyenge lánggal melegítve forrasztottam össze. Ahol a keretező, fonott ezüstdrótok is hiányoztak, az eredeti méretek alapján és a csavarási irány és sűrűség szem előtt tartásával, sodrott drótokat készítettem. Ezeket, a többi pótolt résszel együtt a lemezre helyeztem és így forrasztottam össze a pótlást. A köralakú rátétveret bőrtűs filigránjának hiányát is a fentebb ismertetett eljárásokkal készítettem el. A pótlást az eredeti részekhez vashálón melegítve, alacsony olvadáspontú ezüstforrasszal rögzítettem. A hátsó töltővesszőtartó gyűrű csepp alakú előlemezének hiányait is a fentebb leírt módszerekkel készítettem el. A pótlást az eredeti részekhez vashálón melegítve, alacsony olvadáspontú ezüstforrasszal erősítettem. A lemez repedéseit a hátoldalra forrasztott vékony ezüstlapkákkal forrasztottam össze. A sátorlemez repedését szintén a hátoldalra forrasztott vékony ezüstlapkával erősítettem meg. A csőfarnyúlvány hiányzó bőrtűs filigrán díszét a már fentebb említett módszerrel készítettem el. 135
