Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lencz Balázs: Egy XVIII. század végi balkáni pisztoly restaurálása
A kerek és mandula alakú rátétveretek hiányzó korall díszítéséhez megfelelő méretű vörös korallt vásároltam, és azokat - az eredeti eljárásnak megfelelően - papír alátétek közbeiktatásával visszafoglaltam. Rekonstrukciók A teljes egészében hiányzó részek pontos rekonstrukciójának elkészítéséhez a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában sikerült találnom egy, a tárgyhoz nagyon hasonlító pisztolyt. Akár párt is alkothatnának, egyedül dísztményeik finomságában mutatkoznak eltérések. Szinte bizonyos, hogy egy műhelyben készültek. A teljes hiányokat ezért ezen analóg darab alapján rekonstruáltam. A rekonstrukciókat Kovács S. Tiborral (a Fegyvertár vezetőjével) folytatott konzultációim után, az analóg pisztoly alapján készítettem el. A töltővessző tartó gyűrűk rckontrukciója A gyűrűket az analóg darab és a faágyazat méretei alapján az ezüstveretek restaurálásánál ismertetett módon rekonstruáltam. Faágyazathoz való rögzítésüket a lemezek hátoldalához forrasztott vékony ezüstlapok segítségével oldottam meg, melyeket belülről az ágyazat csőhöz illeszkedő részéhez simítottam. A hátsó gyűrűt és a pótolt csepp alakú előlemezt ezüst forrasszal erősítettem össze. A töltővessző rekonstrukciója Az analóg darab alapján és az anyagvizsgálati eredmények ismeretében el tudtam készíteni a hiányzó töltővesszőt. Az analóg darab töltővesszőjének belső vaspálcájával megegyező hosszúságú és vastagságú vaspálcára szaru és sárgaréz gyűrűket húztam fel. A szarugyürük alapanyagát egy gombkészítő mestertől kaptam. Ebből a fehérre színezett szarutáblából lombfűrésszel egy hosszú téglatestet nagyoltam ki. A téglatestet EMCO UNIMAT 3 típusú esztergagép segítségével - a vesszőt alkotó gyűrűk eredeti átmérőjével megegyező vastagságú, a vaspálca vastagságával megegyező átmérőjű, központi lyukkal ellátott - hengerré formáltam. A hengerből lombfűrész segítségével az eredetinek megfelelő vastagságú gyűrűket vágtam. A sárgaréz lapok elkészítéséhez lemezt hengereltem, majd ezt a vaspálca vastagságával megegyező fúróval több helyen átlyukasztottam. A lyukak körül a lemezt - nagyjából a gyűrűk méretének megfelelően - lemezollóval kivágtam. A szaru és sárgaréz gyűrűket szabályos sorrendben váltakozva egymás után felhúztam a vaspálcára. Felületi rögzítésüket — a pálca és az egyes darabok - Araldit Rapid epoxi ragasztós átkenésével értem el. A felesleges ragasztót acetonnal távolítottam el a felületről. A ragasztó megszilárdulása után az elkészült töltővesszőt újból az esztergagépbe fogtam, majd alacsony fordulatszámon, csiszolópapírok segítségével az eredetivel megegyező átmérőjűre csiszoltam. Bár a sárgaréz gyűrűk megfelelő vékonyságú lemezből készültek, a csiszolás során a felületen enyhén elkenődve, valamivel vastagabbnak látszódnak. A lecsiszolt vessző szaru gyűrűit, az analóg darabnak megfelelően, sötét és világos színűre festettem (szeszben oldódó anilin festékekkel). A markolatgomb rekonstrukciója A markolatkupak rekonstrukcióját is az analóg darab alapján végeztem el. Az analóg pisztoly markolatgombjáról galván másolatot készítettem. A markolatgombot leszereltem az analóg darabról, és tüskével ellátott rögzítő kupakját különválasztottam. A rögzítő kupakról egy 136
