Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Peller Tamás Károly: Egy vízben bomlásnak indult pergamen konzerválásának lehetőségei
1. A tokból kivett pergamen The parchment removed from its case A pergament középen meghajtva, és tekercselve helyezték a rézhengerbe. Teteje a henger aljába került. Az iraton található dátum aranyozásának csak az alapozása maradt meg. A hosszú ideig tartó vízben állástól megduzzadt, elkocsonyásodott, vastagsága helyenként elérte az egy centimétert is. A rézhengerben a pergamen teteje folyamatosan vízben állt - mivel ez volt lefelé -, így ez a rész megereszkedett. Itt a károsodás mértéke erősebb volt: szétrohadt, sokkal inkább megduzzadt, mint az alsó rész. A hengerből kioldódott rézkorróziók (réz-szulfídok, bázikus rézsók3) beivódtak a kollagénrostok közé, sötétzöldre, helyenként feketére színezve azt. A tárgy erős, átható csatornaszagot árasztott. A valaha szabályos téglalap alak a nedvesség hatására erősen torzult. Méretek pontos felvételére az elkocsonyásodás miatt nem volt lehetőség. A restaurálás lehetőségei Az első feladat a duzzadás és kocsonyásodás megszüntetése volt. Ezt követte a fertőtlenítés, hiszen a nedves, bomlott kollagén jó táptalaja volt különböző mikroorganizmusoknak. A tisztítás és kiegészítés a dehidratáció sikerességétől függött. A kiegészítés történhet az OSZK-ban kidolgozott pergamenöntéssel (7-8), vagy új pergamendarabok beillesztésével, azonban erre esztétikai okból nem volt szükség. Konzerválás A tárgyat Bakayné Perjés Judit 1993. január 29-én vette át. A kezelések megkezdéséig a tárolás 18 °C-on történt. Első lépésként vajsav és kalcium-laktát oldatába4 helyezte a pergamenlapot, ahol az egy órát állt. A bőr savak vagy lúgok hatására bomlik, azonban az említett szerves sav gyenge sav, így hidrolízis nem indult meg. 84
