Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Peller Tamás Károly: Egy vízben bomlásnak indult pergamen konzerválásának lehetőségei
A pergamenbőrt mechanikai feszítéssel és meszezéssel készítik ki, pH-ja lúgos. A tárgyalt esetben a hosszas vízben állás miatt a mész valószínűleg kiázott már, a lap tulajdonságai inkább a nyersbőrhöz voltak hasonlóak. Savval, vagy lúggal kezelve a bőrben található pozitív és negatív töltések aránya megváltozik. A vajsav a töltések számának egyensúlyba hozásával stabilizálta a bőrt, helyreállította a fehérjék közti sókötést. A rostok közötti eredeti kötések visszaállítása jelentős víz- veszteséggel járt, így a pergamen átlagos vastagsága elérte a normálisnak mondható 1-2 millimétert. A kocsonyás állapot megszűnt. A további víztartalom-csökkenést félórás tercier-butil-alkoholos áztatással lehetett elérni. Ezt az anyagot használva - ellentétben például az etil-alkohollal - a vízkivonás jelentős zsugorodás nélkül végezhető. A szárítás rozsdamentes gombostűkkel kitűzve, préselve történt. Restaurálás Teljes száradás után a rézkorrózióval átitatott pergamen tisztítása Selecton B2 (etilén— diamin-tetra-ecetsav di-nátrium sója) komplexképző 2%-os, desztillált vizes oldatával történt. A Selecton B2 a réz korróziós termékeivel vízben oldható vegyületet képzett és azt oldatban tartotta. A lapról jelentős mennyiségű rézsó távozott, melyet az aláhelyezett papírvatta szívott fel. A vegyszer áztatás nélkül, vattával, erős tamponálással került a felületre. A tisztítást desztillált vizes öblítés követte. A víz gyors eltávolítása érdekében a lapot ter- cier-butil-alkohollal kezelték. A pergamen meggyengült anyagának megerősítésére több kísérlet történt, CMC (karboxi- metil-cellulóz), Corialgrund (poliakrilát vizes diszperziója) és PEG poli-(etilén-glikol) 600- as oldatokkal. Ezek a módszerek nem váltak be, mert hatásukra a kísérleti pergamenminták megkeményedtek. A tárgy ebben az állapotban került hozzám. A kezelés további lépései az OSZK restau- rátormühelyében folytatódtak. A még mindig „erősen illatozó” tárgyat Preventol CMK (paraklór-meta-krezol) 2,5%-os izopropil-alkoholos oldatával fertőtlenítettem. Ezt a többször ismétlődő tisztítások között újra mindig elvégeztem. Úgy gondoltam, hogy a pergamen a további vizes kezelést nem bírná, mivel próbanedvesítéskor a lap azonnal elkocsonyásodott. Ezért Glutofix 600 (metil-cellulóz) oldatot készítettem desztillált vízzel, majd ebbe kevertem a komplexképzőt (Selecton B2) 2-2,5 %- ban. A sűrű metil-cellulóz lassan adta le a benne lévő nedvességet, de a vegyszer megfelelően érintkezett a tárggyal. Másik előnye az volt, hogy a szennyeződést felületaktív anyagként megkötötte, így az nem rakódhatott vissza a lapra. A tisztítószert ecsettel hordtam fel a felületre, majd elszíneződése után kis faspatulával távolítottam el. Ezt kétszer ismételtem meg a lap mindkét oldalán. A metil-cellulózból a tárgyba kerülő nedvesség is soknak bizonyult, a pergamen gyorsan átázott, így a további tisztítást nem folytathattam. Az okirat felső részén, mindkét oldalon két lyuk volt látható. E helyeken az anyag megvastagodott, valószínűleg a legnagyobb károsodás itt keletkezett. Ezeket a részeket fogtechnikai fúróba fogott csiszolókoronggal elvékonyítottam, hogy a simítást könnyebbé tegyem. A préseléshez szükséges nedvességet ultrahangos párásítóval állítottam elő. A készülék alkalmazásának az volt az előnye, hogy a vizet molekulákra bontotta, melyek így könnyen behatolhattak a rostok közé, kismértékű duzzadást okozva. Ezzel szemben a tárgy vízben való áztatása hirtelen duzzadáshoz és újabb kocsonyásodáshoz vezetett volna. A pergament merevsége miatt két napig kellett a párásító kamrában tartani, 80% os relatív páratartalom mellett. 85
