Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Két XIII. századi pergamenoklevél restaurálása: esettanulmány

KÉT XIII. SZÁZADI PERGAMEN OKLEVÉL RESTAURÁLÁSA ESETTANULMÁNY

Beöthyné Kozocsa Ildikó

Összefoglalás: A szerző két olyan penészkárosult, hiányos oklevél restaurálását ismerteti, amelyek mintegy 30 éve valamilyen javító szándékú beavatkozáson estek át. Leírja a régi javítások eltávolításának módját, ezután az általa alkalmazott restaurálási eljárásokat, így a szívóasztalon végrehajtott pergamenöntés folyamatát is. A tanulmányt illusztráló fényképek bemutatják az oklevelek restaurálás előtti, munka közbeni és befejezés utáni állapotát.

Az oklevelek az esztergomi Prímási Levéltár tulajdonában vannak. Az „Esztergomi keresztesek” megjelölést viselő irat 1281-ben keletkezett, eredetileg zsinóron függő, jelenleg különálló viaszpecsét tartozik hozzá. A pergamen kissé deformált, mérete: 30,2-30,4x13,3-13,7 cm, jelzete C5. A másik, a II. Endre által 1218-ban kiadott oklevél mérete: 28,5x20,5 cm, jelzete C76.

Mindkét pergamen penészkárosult, foltos, szakadozott, sok helyen elvékonyodott, mállé- kony. A C76 jelzetű középtájon négyzetalakban csonka, a C5 jelzetű a szélein, valamint a szövegben is hiányos.

Mindkét oklevelet az 1960-as évek elején javították, ennek köszönhetően a darabokra szétesett iratok együtt maradtak. Sajnos a beavatkozás során alkalmazott anyagokról és módszerről feljegyzés nem maradt fenn. Mivel azonban magam is ismertem a harminc évvel ezelőtti eljárásokat, nagy vonalakban rekonstruálni tudtam az eljárást. Feltevésem szerint az okleveleket etilalkohollal tisztították, a felületek néhol feltűnő fényéből arra következtettem, hogy viaszréteggel is bevonták. A viaszt ismereteim szerint abban az időben meleg széntetra- kloridban oldották. Mindkét darabot szitaszövetre rögzítették a hátoldalon, de csak a szakadozott, hiányos széleket ragasztották a szitához. A ragasztó feltehetően poli(vinil- acetát) volt. A C5 jelzetű oklevélen a vastagon felhordott ragasztó fehér foltokat hagyott, a másik oklevélen a megfehéredés nem következett be, feltehetően azért, mert a poli(vinil- acetát)-ot használat előtt etilalkohollal hígították. Mivel a szitaszövet a versót teljesen beborította, ezen a felületen a feljegyzések és jelzetek olvashatatlanok voltak.

Feladatom az volt, hogy az okleveleket a ma legkorszerűbbnek, legmegfelelőbbnek tartott módszerrel restauráljam. E célból a pergameneket rögzítő szitákat el kellett távolítanom, az okleveleket tanácsosnak láttam fertőtleníteni, majd a darabokat újból össze kellett állítani, a hiányos részeket kiegészíteni. Végül szükségesnek tartottam a törékeny pergamen megerősítését is.

Először fényképfelvételek készültek a restaurálás előtti állapotról. Ezt követően a tinták és pecsétek oldékonyságát vizsgáltam meg 70%-os etilalkoholra, izopropil-alkoholra és etil- acetátra. Utóbbival terveztem a régi ragasztók leoldását. A vasgubacs tintákat és a pecséteket egyik vegyszer sem oldotta, így szükségtelennek láttam azok előzetes fixálását. A sziták leválasztása nehéz feladatnak bizonyult, különösen a C5 jelzetű oklevélről, amelyen igen sűrű ragasztóréteg volt. A munka megkezdése előtt biztosítani kellett a sziták eltávolítása után minden bizonnyal darabokra széteső kéziratok egyben maradását, illetve újbóli összeilleszthetőségét. Ezt úgy oldottam meg, hogy a szakadásokat a rectón 2-3 mm széles aranyverőhártyával (marhavakbél-hártyával) összefogtam pergamenenyv ragasztóval. A sziták leválasztását így végeztem: az oldószert, azaz az etilacetátot ecsettel vittem fel a szita felületére, majd óvatosan, milliméterről milliméterre szike és csipesz segítségével választottam el a szitát a pergamentől, nagyítólámpa alatt. Közben vattatamponokkal töröltem le a ra77