Műtárgyvédelem 24., 1995 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Duma György: Adatok a tagolt üveggyöngy leletek korróziós pusztulása és előállítása megismeréséhez
1. Tagolt üveggyöngyök jellegzetes alakja The characteristic shape of segmented glass beads lyének irányában helyezkednek el, követik a gömb alakú tagokból álló anyagok domborzatát ( 5. kép). A vizsgált gyöngyanyagok inhomogén voltát az egyazon üvegen belül meghatározott törésmutatók eltérő értékei jól szemléltetik. Az egységesnek látszó legjobb megtartású kékszínű üveggyöngy is különböző színű és törésmutatójú üvegek keverékéből áll (1. táblázat). Kísérleti üvegek A leletanyagok vizsgálati célra felhasználható mennyisége, csak a gyöngyanyagok kémiai összetételének meghatározásához volt elégséges (2. táblázat). Az oxidos összetétel ismeretében azonban lehetővé vált az üvegekre jellemző több fizikai tulajdonság, mint az R értékek - az egy g-ion hálózatalkotóra eső g-ion O-mennyiségének (O/SÍO2+AI2O3...) -, valamint a sűrűség (3. táblázat) és nem utolsósorban az üvegolvadék változó viszkozitásának számítás alapján történő meghatározása is (9., 10. táblázat). A további vizsgálatokhoz, a gyöngyök pusztulási folyamatának beható tanulmányozására, különösen az üveganyagok előállításának megismerésére tervezett technológiai kísérletekhez szükséges anyaggal már nem rendelkeztünk. Ez a körülmény indokolttá tette a leletanyagok kémiai összetételéhez és fizikai sajátosságaihoz közel álló kísérleti üvegek előállítását. A vizsgált üveggyöngyök egykori kémiai összetételére a legkevésbé károsodott kék színű gyöngy (L-238.) adhatott támpontot. Ennek alapján sikerült a régészeti leletanyagok feltehető eredeti sajátosságait nagy valószínűséggel kellően kielégítő üveget olvasztani (4., 5. táblázat). 2. Üveggyöngyök korróziós hatásra megváltozott felülete The surface of glass beads deformed by corrosion Az üveganyagok grafikus szemléltetése Mind a leletanyagok, mind a kísérleti üvegek kémiai összetételének szemléltetésére, az üveggyöngyökre jellemző három összetevőt választottunk, melyek százalékos megoszlását a megszokott formában - egyenlő oldalú háromszögben - ábrázoltuk (6). Az említett összetevők kiválasztása, az üvegeket alkotó ionok kötéserősségének figyelembevételével történt. Az üvegek szerkezetében lévő ionok kötéserősségének számszerű értéke a disszociációs energia (kcal/g kation) (7), vagy hasonló értékeket adó ionpotenciál (töltés/iontávolság) (7), alapján határozható meg (6. táblázat). Ennek megfelelően a vizsgált régészeti üvegekre egységesen jellemzőnek tekintettük a viszonylag állandó SÍO2, a korróziós hatásokra alig változó MgO, és az azonos körülmények között erősen eltérő Na2Ű tartalmukat (1. ábra). 110
