Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Kastaly Beatrix: Műanyag fóliából készült tasakok hatása a különböző papírokra
MŰANYAG FÓLIÁBÓL KÉSZÜLT TASAKOK HATÁSA A KÜLÖNBÖZŐ PAPÍROKRA Kastaly Beatrix Összefoglalás: Az Országos Széchényi Könyvtárban megvizsgálták a poli(vinil-klorid) és a poliészter fóliából készült, három oldalon lehegesztett tasakok hatását a beléjük helyezett különböző összetételű és kémhatású papírokra. A papírok egyes kémiai és fizikai tulajdonságainak változásait mérték a tasakokban történt mesterséges öregítés után. A vizsgálat fő célja az volt, hogy megállapítsák, milyen papírösszetétel és pH-érték mellett van szükség a papír előzetes semlegesítésére vagy lúgos háttérpapír elhelyezésére a tasakban. Bevezetés A meggyengült vagy fizikai védelemre szoruló papír megerősítésére és/vagy védelmére a legősibb, ma is használt módszer a kasírozás: a lap egyik vagy mindkét oldalára ragasztóval átlátszó vagy (ha a lap beíratlan hátoldalára kerül) nem átlátszó papír- vagy vászonréteg felerősítése. A kasírozás gépesített változata a laminálás, amely módszerrel a folyékony ragasztóréteg felkenése helyett egy hőre lágyuló vagy szerves oldószerben oldódó szilárd műanyagréteget lehet meleg préssel megolvasztani, vagy oldószerrel részben feloldani. A meglágyult (feloldódott műanyagragasztó - kihűlés vagy az oldószer elpárolgása után megszilárdulva, összeköti az erősítendő papírt és az erősítő réteget egymással. Kasírozáshoz kezdetben keményítőt és enyv-keményítő keveréket (meleg vízben oldható, természetes anyagokat) használtak, majd a különféle, vízben oldódó cellulóz- származékok (metil-cellulóz, karboxi-metil-cellulóz és mások) előállítása óta ezeket is használják, keményítővel keverve is. Folyékony műanyagragasztókkal, pl. poli(vinil-al- kohol), poli(vinil-acetát), poli(vinil-butirál) is lehet természetesen kasírozni, ha a műanyagok valamilyen, az adott helyzetben előnyös tulajdonságát (pl. szerves oldószerben való oldhatóságukat, nagyobb mikrobiológiai ellenállóképességüket) szükséges hasznosítani. Az 1930-as években először alkalmazott laminálási eljárásban a cellulóz-acetát műanyag fóliát használták, meleg présben. Később a cellulóz-acetátot acetonnal részlegesen feloldva, hidegen is alkalmazták, és használják ma is Indiában. A különféle újabb műanyagok közül az 1940-1980-as évek közötti időszakban mindazokat használni kezdték laminálásra, amelyek megfelelő (80-130 °C) hőfokon megolvaszthatok, vagy nem mérgező odószerrel (pl. etanollal) oldhatók voltak, a papírral együtt a kívánt tulajdonságokkal rendelkeztek, és mesterséges (gyorsított) öregítés után kellő öregedés- állóságot mutattak. így laminálásra használták/használják a polietilénből és a módosított poliamidból készült fóliákat, az akrilát diszperziókat és a belőlük készült fóliákat, valamint a poli(vinil-butirál)-ból is készíthető alkalmas fólia. A kasírozással és laminálással a papírhoz rögzített erősítő-védő réteg valamilyen mértékben össszeépül a papírral, annak vastagságát, tapintását, jellegét többé-kevésbé megváltoztatja, és csak a ragasztóanyag odószerével távolítható el, nem is mindig teljesen. A különböző nedvesedési - száradási - méretváltozási tulajdonságokkal rendelkező anyagok együttesében - elsősorban a természetes, vizes alapú ragasztókkal kasírozott lapok esetében - idővel deformációk, repedések, szakadások jöhetnek létre, 55
