Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Komplexképzők a festett műtárgyak tisztításában
A másik különbség az, hogy a komplexképzők csak igen csekély mértékben csökkentik a víz felületi feszültségét. Nem véletlen, hogy még akkor is, amikor elsősorban fémiontartalmú szennyeződést (korrózióterméket) akar a restaurátor eltávolítani, ad némi felületaktív anyagot a komplexképző oldatához. b) Jelentenek-e veszélyt a felületi tisztításhoz alkalmazott komplexképzők a festett réteg fémtartalmú pigmentjeire? A válasz erre a kérdésre is igen. A citrátok például kitűnően alkalmasak az agyagos szennyeződések széttördelésére és diszperzióban tartására. Épp ezért a természetes ásványi pigmentek diszpcrgálására is képesek. Mielőtt komplexképzőt alkalmazna a restaurátor valamely felületi szennyeződés eltávolítására, feltétlenül meg kell vizsgálnia a festmény megtartásra szánt rétegét. Amennyiben kevés kötőanyagban sok ásványi pigmentet tartalmaz a legfelső festékréteg, ráadásul a pigmentek a felszínen vannak, a komplexképző komoly károsodást okozhat. A festékrétegnek különösen a Fe3+ és Cu2+ ionokat tartalmazó pigmentjei (okker, malachit, verdigris, azurit stb.) vannak veszélyben, amelyeket igen gyorsan és erősen megkötnek a festménytisztításban használt komplexképzők. c) Jelentenek-e veszélyt a felületi tisztításhoz alkalmazott komplexképzők az alsó réteg olaj kötőanyagára? Igen, jelentenek. Minthogy, vonzzák a kötőanyagban jelenlévő fémionok, a komplexképzők képesek a megtartandó olajfilm széttördelésére is, különösen, ha hosszú ideig tartják a felületen. Elképzelhető tehát, hogy egy olaj kötőanyagú festmény felületi jellegzetességei (elsősorban fényszórása) jelentősen megváltoznak a komplexképzővel történt felületi tisztítás következtében. Falfestmény tisztításnál is okozhat károsodást a komplexképző a vakolat felületi rétegében, amennyiben olyan koncentrációban van jelen és olyan sokáig, hogy módja van a kalcium ionok megkötésére. Oka lehet a károsodásnak az is, hogy a komplexképző oldata eleve savas és feloldja a vakolat kálciumtartalmú vegyületeit. A fenti válaszok egyben a komplexképzők festett felületek tisztításra történő alkalmazásának korlátáit is jelentik. Hozzájárul ehhez még az is, hogy mivel a komplexképzőt vizes oldalban alkalmazzuk, nem használhatók azokban az esetekben, amikor a víz alkalmazása eleve kizárt. Erősen oxidálódott és széttöredezett gyantafilm vagy olaj kötőanyag például vízérzékeny lehet. Figyelmet kell szentelni a komplexképző oldata által okozott pH-nak, azaz a savas, illetve a lúgos oldatnak a műtárgy anyagaira (firnisz, kötőanyag, pigmentek, vakolat stb.) gyakorolt hatásának. Minthogy a komplexképző oldatának pH-ja a tisztítás ideje alatt változik, a pH állandó ellenőrzése ajánlott. A tisztító oldatot nem szabad túl sokáig a felületen tartani, mert akkor az alsóbb rétegeket is károsíthatja. Túl rövid ideig meg nem érdemes, hiszen az ú.n. indukciós idő végéig nem történik jelentős komplexképzés, illetve zsírtördelés. Az indukciós idő megbecsléséhez jó támpont a felületi szennyeződés összetételének ismerete, hiszen, mint a "rangsorból" láttuk, a komplexképzőt bizonyos fémionok jobban vonzzák, mint mások. A sok Fe3+ és Cu2+ iont tartalmazó felületi szennyeződés sokkal rövidebb idő alatt távolítható el, mint mondjuk a sok Fe2+ vagy Ca2+ tartalmú. 37
